Pácolj!

Imádok húst sütni, tulképp csak ezt az egy dolgot bírom normálisan csinálni a konyhában.

Alapvetően sokat barbekjúzunk a haverokkal. Általában a picsaunalmas csirkemell feldobása a legnagyobb kihívás, mert a combot majdnem lehetetlen normálisan meggrillezni, a szárnyakat nem mindenki szereti, a disznóhús meg nem lesz annyival jobb, mint amennyivel többet kell barmolódni vele. Persze amikor fiúk vagyunk, akkor előficcen a jó tarja és akkor kezdődik az igazi móka.

Megtanultam két dolgot a pácolással kapcsolatban:

• Ha a lánykompatibilis csirkét, vagy a marhát, a cocát vagy a bárányt sokáig hagyod a pácban, akkor megbaszhatod az egészet
• A rossz húst pácolhatod, ameddig akarod, akkor is szar lesz

Nem egyszerű megtalálni a középutat a pácolással kapcsolatban, mert ha túltoljuk, akkor egy trutyis fűszergombócot kell kerülgetni és kérdezgetni a vendégeket, hogy “ugye azért ízlik?”, azt meg senki nem akarja. Ha nem adunk elég időt, akkor a húsok belseje jellegzetesen unalmas lesz, igazából semmivel nem leszünk beljebb, mint ha csak jól megszórtuk volna őket, de legalább úszik a ragában.

Egy biztos: nincs az a cucc, aminek egy napnál tovább kéne állnia a pácban. Kivéve talán a polcokat.

Elméletileg a marhát lehet pácban rohasztani napokig is, de szerintem az köcsögség. Akkor is max fűszerekben, szerintem a sóban állás csak a sonkának tesz jót, semmi másnak. Esetleg ha húst akarunk öregíteni, de az egy tök más téma. A marinádba ha sót, borsot, cukrot és zsírt teszünk, mellé meg valami citromot/ecetet/bort, akkor viszont nem szabad tovább hagyni, mert elviselhetetlenül szar lesz.

Kicsit olyan lesz a savas közegben sokáig áztatott hús, mint amit valakinek a valagából húztak volna ki. Nyúlós, ragadós, pépes.

Soha, soha ne csináljatok ilyet. A borral is vigyázni kell, ha szar borral pácolsz, a pácolt hús is egy rakás szar lesz. Inkább használj páchoz olyat, amit szeretsz és szeretnél meginni és aznap este idd meg, vagy másnap szolgáld fel hozzá, de olyat ne csinálj, hogy valami lőrében áztatod a drága kaját. A halakat meg ne pácoljátok, de valami kurvára nem.

És minden előzetes híreszteléssel és angolszász lingvisztikai fondorlattal szemben a polip és a tintahal NEM hal. Érdemes és szabad is őket pácolni, de gondolom most Húsvétra nem ez lesz az alapvetés.

Ha nem készültünk fel a sütögetésre, akkor sincs minden veszve. A pác alapanyagait (grillezéskor, társasági hússütéskor úgyis a két favorit a mézes-mustáros és a zöldfűszeres lesz) keverjük össze, izzítsuk fel a serpenyőt, hogy épp hogy ne kapja le a cuccost, aztán csorgassuk bele a pácot, egy gondolatnyit hagyjuk benne és UTÁNA tegyük bele a húst. Pár perc múlva forgassuk meg, így szép kérget sütünk a húsra, megmarad a “pácos életérzés”, a ropogós pácburok.

A csirkemell nagyjából fél óra alatt átveszi a pác ízét, szóval megúszós kajának mindig ott van. A tarját vagy a marhahúst érdemes előtte egy napot pihentetni meg letörölni, hogy ne legyen tiszta dzsuva – hirtelen jött ötlettől vezérelt sütésnél ezeket ha lehet, inkább kerüljük.