Rákóczi-induló – ma is tanultál valamit

Májusban Pesten voltam és sikerült elmennem a 100 tagú cigányzenekar koncertjére, amit a Nagytétényi Művházban tartottak. Nagyon jó volt. Az egyik alkotás, amit előadtak, az a Rákóczi-induló volt.

Gondoltam, elmesélem, hogyan született ez a nagyszerű zenemű.

Igaz-e, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem ezt fütyülte? Igaz-e, hogy egy időben ezt tekintették a Magyar Himnusznak? Továbbá mi köze van a mű mai formájának egy német katonatiszthez, egy magyar cigányprímáshoz és egy francia zeneszerzőhöz? Tudjuk-e, hogy ki volt a Rákóczi-induló szerzője?

Ha érdekel, itt el lehet olvasni a “Ma is tanultál valamit” sorozatom következő részében.

Már az 1500-as évektől fogva idény volt egy Nemzeti Himnuszra. Kezdetben főleg vallási énekek és zsoltárok töltötték be ezt a szerepet.

Az első nem vallásos jellegő, a Himnuszhoz hasonló stílusú dal a kuruc időkből származik. Az akkori népdalok és nótagyűjtemények több hasonló dallamot is tartalmaztak. Többen oláh táncként vagy lengyel és tót nótaként említették.

A dalszövegek a zenei motívumhoz a Rákóczi-féle szabadságharc után kapcsolódtak. Nagyjából több mint 50 feldolgozás és változat maradt fent, ezeket gyűjtőnéven Rákóczi-nótaként szokták említeni.

A bevezetésben szereplő kérdésemre, miszerint dúdolta-e Rákóczi Ferenc ezeket a dalokat, mikor elindult a bujdosásba, NEM a válasz. Illetve nincs rá írásos bizonyíték.

A legismertebb verzió Kölcsey egyik versének megzenésítése volt. Nyíltan Habsburg-ellenes mivolta miatt sokáig nem is került nyomtatásba, először 1849-ben a trónfosztás után lehetett papíron olvasni.

Ekkorra a dallam már megkezdte a saját életét, ahova került, ott épp valaki átírta, feldolgozta.

A Rákóczi-nóta a lassú és gyors dallamok variációja miatt megtetszett Bihari János cigányprímásnak, főleg verbunkos stílusban játszotta Bécs és Pest között felváltva.

Nem tudható, melyik verzió volt a kedvence, mert Bihari nem ismerte a kottát és nem jegyezte le, hogy épp mit adott elő Bécsben.

Egy biztos. Nicolaus Scholl német katonatiszt/karmester ismerte Biharit és hallotta tőle játszani a Rákóczi-nótát. Miután többször is hallotta Bihari előadásában, elkészítette a saját fúvószenekari átiratát.

1820-ban végül Scholl egyszerűen ráírta a kotta tetejére a saját nevét és azt, hogy Rákóczi-induló. Így indult útjára a legismertebb változat.

Bihari erről mit sem tudván tovább játszotta szerte az országban.

Az egyik előadásán hallotta meg egy zenei csodagyerek Bihari verzióját és későbbi önbevallása szerint egy életre szóló élményt jelentett neki.

Az akkor 11 éves Liszt Ferike később el is játszotta a művet.

Innentől ismét átdolgozásra került párszor, kiemelve a magyar stílust és hangzást. Volt ez bécsi keringő, walzer meg minden.

1838-ban a Pesti Magyar Színház ifjú karnagya, Erkel Ferenc átírta csak zongorára, amit később 1840-ben az ismét hazatérő Liszt Ferenc elő is adott.

Óriási sikere lett, de mivel díszmagyarban adta elő a darabot, így az osztrák titkosrendőrség mindent megtett, hogy lejárassa.

Itt megint lett egy kis bonyodalom, hogy tulajdonképpen kinek is tulajdoníthatjuk a feldolgozást. Erkel vagy Liszt az, akinek a dicsőség járna? Liszt Ferenc mindenesetre még vagy kilenc variánst komponált az indulóból.

Világhírűvé viszont nem Liszt Ferenc tette, hanem egy francia zeneszerző, aki 1846-ban Pestre érkezett és a hagyományoknak megfelelően a vendéglátó ország egyik legismertebb dalának feldolgozásával próbáltam megnyerni az adott ország közönségét.

Ezúttal is így tett. A Rákóczi-induló (mai) változatát akkor írta meg – gondolom mostanra mindenki kitalálta, hogy kiről van szó – Hector Berlioz.

Még Liszt Ferencnek is adott az átiratból, aki – feltehetőleg – két grimasz között azt meg is nézte. A “véglegesített” változathoz többször is hazafias szöveget írtak.

Például 1848. március 15-én a Nemzeti Színzázban ezt énekelte a közönség, nem a Szózatot és nem a Himnuszt.

A Rákóczi-induló a forradalmi stílusa miatt 1849-ben Haynau által tiltólistára került. Mire lekerült onnan, addigra a Himnusz már átvette a vezető szerepet. Viszont a külföldi emigrációban továbbra is a Rákóczi-induló volt a legnépszerűbb.

Az induló története során kétszer került hivatalos “Magyar Himnusz”-közeli állapotba. Először 1884-ben, az Operaház avatásakor felkérték Liszt Ferencet, hogy írjon egy zeneművet, akkor a Rákóczi-induló részleteit használta fel, ami hatalmas felháborodást keltett és semmi nem lett belőle. Másodszor pedig 1939-ben vált hivatalos állami indulóvá, amikor Horthy Miklós utasításba adta, hogy a Himnusz utolsó taktusa után azonnal – szünet nélkül – el kell kezdeni játszani a Rákóczi-indulót. Érthető volt, mert a Himnusz szomorú és lassú dallamára nem lehetett belovagolni.

Sokszor került felhasználásra a Rákóczi-induló zenéje, néha részletekben, néha teljes egészében. Például katonai eskütételek alkalmából a 70-90-es évekig felhangzott. Vagy például Johann Strauss: Éljen a magyar befejező részében is felcsendül a Rákóczi-induló legismertebb része. Érdekesség, hogy az Éljen a magyart először a Pesti Vigadóban mutatták be 1869-ben, két évvel a Kiegyezés után.

A szöveg nélküli indulót az 50-es évekig játszották, amikor is Varghy Gyula a kor szelleméhez híven megírta a szocialista változatot, amelyikben egymást váltották a “vörös az ég” meg “dobban az ifjú szív”, továbbá a “hív a haza” frázisok.

De végül a Rákóczi-indulót halhatatlanná a mozifilmek előtti Filmhíradó zenéjén felnövekvő nemzedék tette a sajátos, egyszerű, népiesen vicces és találó szövegével.

Vak Pali Vak Pali minden lát, szemüvegen át a kutya …. (ezt már mindenki tudja folytatni)

Köszönet, hogy elolvastad.