Rendszerváltás 2018.

Nem maradhatunk némák egy ilyen rettentően fontos kérdésben, itt az ideje megnyilatkoznunk.

Elegünk van. Nem kicsit fárasztó, hogy évek óta kell néznünk ugyanazt a berendezkedést, ugyanazt az elavult szart, amit lehet ugyan toldozgatni-foldozgatni, de végeredményben minden ugyanaz marad: ósdi, még az előző rendszerből átmenekített megoldásokkal operáló, hasznavehetetlen, elavult szarok kollekciója.

Nem apellálhatunk tovább arra, hogy előbb utóbb jobb lesz, meg hogy majd kijönnek valami olyasmivel, ami majd pont megfelel az igényeinknek.

NEM.

Ha elő is kerülnek a tarsolyból olyan megoldások, amik haladó szelleműek, azok is csak arra lesznek jók, hogy az ellentábor megoldásait majmolják, vagy koppintsák, csak hogy a széles tömegeket megszólítsák. Itt az ideje felelős döntést hozni, ahogy én is teszem.

Legkésőbb április közepén ennek az egésznek véget vetek.

Átváltok Canonról/Olympusról/Canon FD-ről/Fujiról Sonyra. Sajnos több Canon EF-S és EF lencsém van, ezért biztos, hogy fájni fog a váltás, de nincs jelen pillanatban jobb megoldás. A rádióirányítású vakujaimat gyakorlatilag nem használom, mert nincs stúdióm és nem is nagyon csinálok stúdiófotókat. Jellemzően utazós képeket csinálok, illetve természetes fénnyel portrékat, illetve environmental portrékat. Ez utóbbiakhoz baromi jól jönne egy egyszerű vakurendszer, de jelenleg konkrétan nem tudja megugrani egyetlen fényképezőgép sem, hogy mindenféle hozzáadott eszköz nélkül vezéreljen egy külső vakut rádióval, ezért ezzel nem erőlködöm.

Plusz amennyit én használnám, arra nem kell. Az analóg gépeket meg fogom tartani, mert azokat szeretem és ráadásul egyáltalán nem lehet őket kicsit sem eladni. Hasonlóképpen a hozzájuk tartozó lencséket, a csodás kis Olympus primejaiamat és a Canon FD primeokat. Lesz helyük, néha majd elhülyéskedek velük. Adapterem mindenesetre van hozzájuk.

De a Fuji váznak mennie kell, hasonlóan a Canonnak. Mert az előbbihez értelmetlenül drága lencsét venni, plusz borzalmasan rossz az autofocus, ráadásul minden harmadik fél által gyártott (Sigma, Tamron, stb.) objektív hozzáférhető Sony változatban is (a Sony A7 tud crop modeot is, amikor a szenzor belsejét használja csak a kisebb vetítőkör miatt), a Canon meg egyszerűen archaikus, mostanra kizárólag az autofókusz miatt tartottam meg, meg amiatt, hogy a 28-75mm f2.8-as Tamronomnak legyen váza. De ez utóbbi is kijött most Sony változatban.

Szóval itt az ideje felnőnöm és beismernem, hogy elég lesz egy fényképezőgép és ez a Sony lesz. Jelen pillanatban a Sony A7, de záros időn belül (1-5 év) a következő rendszert tervezem összeharácsolni:

  • Sony A7 III
  • Voigtlander 12mm f5.6 Ultra Wide Heliar
  • Sony 24-105mm F4
  • Zeiss 55mm f1.8 ZA
  • Sony FE bajonettes telephoto (nem használom olyan sokat, ezért valami olcsót szeretnék)

Marad a készletben:

  • Canon FD 50mm f1.4
  • Canon FD 35-105mm f3.5
  • Canon FD 70-210mm f4
  • Canon FD 2x telekonverter
  • Olympus OM 50mm f1.4
  • Olympus OM 35mm f2.8
  • Vanguard ALTA PRO állvány

Minden más megy. Egyszerre örül a szívem és vagyok szomorú. A vakukat sajnálom, de nem maradhatnak. A legjobb része az egésznek, de nagyon sok pénzem áll bennük és gyakorlatilag nem használom.

De még ha bizonyos döntések fájnak is, mert nem mindenben tetszik az új rendszer, akkor is váltani kell, mert ez így nem mehet tovább hosszú távon.

HOLDKOMP