A rock örök – Black Stone Cherry

A déli rockról mifelénk azt sem tudják eszik-e vagy isszák, nem egy mainstream műfaj.

Valahonnan a 70-es évekből rémlik talán néhány Allman Brothers szám, a Top Gear főcímzenéjéből mindenki ismer a Jessica riffjét, de úgy általában a a reklám és filmzeneként tönkrejátszott Sweet Home Alabamán kívül nem tudunk felidézni semmit.

A klasszikus déli rock az a vidám, gitárcentrikus countryszerű háttérzene, amire Burt Reynolds az izomautójával, kicsit felgyorsított farolva-kanyarodós jelenetekben szopatja a zsarukat.

A kortárs déli rock is alapvetően egy dallamos műfaj, ismerkedjünk hát meg a Black Stone Cherryvel, akik a sűrű-iszapos stoner-metál riffek alapjain űzik a stílust, így:

A csapat indulását valszeg durván megkönnyítette, hogy a dobos faterja a Grammy-díjas country csapat, a The Kentucky Headhunters frontembere és a srácok már tiniként is szabadon használhatták az öregek próbatermét és összes cuccát. Ez persze nem jelenti azt hogy alibizve prüntyögő, apucifiai minőséget kapunk. Épp ellenkezőleg, nagyon úgy tűnik hogy a srácok világszínvonalú zenei közegben szocializálódás mellett nem lógták el a gyakorlást sem, mert még élőben is rá lehet csodálkozni a dobszólókra, basszuskiállásokra, Chris Robertson riffjeire és szólóira amit erőlködésmentes, stadionokat betöltő döghangon éneklés közben ráz ki a csuklójából. A második gitáros Ben Wells sem csak sikamikál unottan, hanem úgy teszi oda tűpontosan az alapokat, hogy sprintel fel-alá a színpadon és közben teljes törzskörzéssel propellerezik a fejével. Nem lehet nem vigyorogni amikor a mindenütt jelenlévő szöszi srác miatt olyan a színpadkép, mint az az ikonikus Looney Toons rész ahol Tapsi Hapsi játssza az összes posztot a baseball csapatban.

blek2

Az első három albumuk egyre érettebb hangzást és egyre több, már első hallásra ismerős, békebeli kedvenc slágernek tűnő számot hozott. Ekkorra, (2012-13-ban járunk) már önállóan is turnéztak, addig “csak” a Def Leppard, Whitesnake és Alter Bridge-dzsel járták végig a világot. Az azóta megjelent Magic Mountain és a Kentucky LP-k is minőségbeli döccenő nélkül, egyre magabiztosabban és egy-egy számban doomos, trashes keményebb vagy progresszív hangzással is kísérletezve viszik tovább a már ismert stílust. Áprilisban jön ki a hatodik albumuk és nyáron jönnek Pestre is, úgyhogy addig készüljetek, van mivel.

Ez egy ködös utalásokkal teli szám, amit nem teljesen értek, de talán egy dohányzós szeretőről szól:

Megajándékoztak minket egy már gyárilag is odabaszós soul klasszikus fülvéreztetően szónikus feldolgozásával is:

Ha nem hallottatok még a blues metálról, akkor most szólok hogy objektíven is a legfaszább stílusmix amit el lehet képzelni, és a BSC épp tavaly hozott ki egy blues örökzöld feldolgozás EP-t:

Ebben például tribal dobpergés vezeti fel a refrént és nem is egy tetszetős riff emeli az öklünket magasba:

Ja, és az első igazán nagy slágerük:

%d bloggers like this: