A néniknek bácsit, a bácsiknak nénit!

Hiszen a szerelem jó!

A Kiscsillagot 2005-ben alapították Lovasiék, Ózdi Rezsővel és Brautigam Gáborral, akik mind a Kispál ex-tagjai voltak, hogy aztán ki tudja miért Lecsót, azaz Leskovics Gábort is bevegyék a Pál Utcai Fiúkból. Brautigam hozta a formáját és lelépett a faszba az első lemez után, helyét a szintén Kispálos Mihalik Ábel vette át, aki a mai napig dobol, nem is szarul.

Eredetileg hobbizenekarnak indult, ehhez társuló nívóval. Bár a számaikból ordított, hogy Lovasi nem akar beletenni többet a Kispálba és a Kiscsillagba csatornázza az összes kreativitását, a megvalósítás és legfőképpen a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után. Szerintem senki nem akarja meghallgatni a Russian in the School c. számukat az első albumról, amiben Leskovics próbál sokadszorra, sikertelenül angolul énekelni. Azért sem linkelem be, mert konkrét bűnözés, amit csinálnak, Myanmarban kivégzés jár érte.

Nehéz volt levakarni a Kiscsillagról a Kispál-utánérzés stigmát. Egyrészt a számaik majdnem kizárólag Lovasi-inspirálta, Kispálos számok voltak, másrészt részben ők voltak a Kispál. Még a kurva zenekarnevüket is a leggyakoribb és egyben legkínosabb Kispál dalszöveg-elemnek, “csillagnak” nevezték el, amitől a hallgató állandóan várta az élményt, ami nem jött. Pedig tudtuk, hogy jönni fog.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért a kezdeti csetlés-botlás állt a legjobban a zenekarnak. A dalszövegeik maradtak zseniálisak, a zene szokásos magyar alter, de abból a kellemesebb változat.

A Kiscsillag az, ami: tinédzserek (és most már mid-life krízises szerencsétlen irodisták) beleordíthatják koncerten a frusztrációjukat a színpadba, amin Lovasi és Lecsó bácsi úgy tesznek, mint ha nem múlt volna el végérvényesen a kilencvenes évek.

Mert ennyit tud felmutatni a magyar alternatív zene jelenlegi formájában: fasza zenés verseket írnak mindennapi szorongásokról, amik jól rezonálnak azokkal, akik nem élnek teljes önismereti tagadásban. Tizen- huszonéveseknek, akik ki akarnak tűnni a kurva egyedi ízlésükkel, és az egyre inkább kiöregedő harmincasoknak, negyveneseknek, akik még láthatták, amikor a Quimby, a Tankcsapda és nagyon rövid ideig a Kispál is tolerálható minőséget tudott produkálni.

A cigizős spleen élmény egyre inkább kiveszőben van, szenvedni és baromságokat mondani mostanában a youtubeon és a twitteren trendi (mondjuk amennyire követem, már lehet, hogy ott sem), a középkorúak meg a kilátástalanságban vagy felkötik magukat, vagy eljárkálnak Kiscsillag, Vad Fruttik meg 30Y koncertekre.

Lovasiék nagyon érzik ezt. Szerelem, csalódás, válás, szomorú sorsok. Szerencsére csak azzal, hogy nézik, ahogy telik a kurva élet bőven elég munícióhoz jutnak a fiúk. Hétfői történetek, csak zenében.

Na de Valentin nap van, vagy mi a lófasz. És a szerelem jó.

Boldog Valentin napot mindenkinek, akinek van az életében valaki, aki a csúcsdísz!

 

%d bloggers like this: