Rohadt egy hely

Észak-Korea. DPRK. Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Otto Warmbier kedvenc országa. Aki esetleg nem lenne teljesen tisztában az esettel, azt hadd kalauzoljam körbe.

Van ugye ez a szarhalom, ez a bottal is alig piszkálandó fekély, ez a gusztustalan szar ország, ami leginkább egy orwelliánus kísérletre emlékeztet. Nem, nem Olaszországra gondolok, hanem a másikra. Épeszű ember nem akarja oda betenni a lábát, mert már az a puszta tény is elriasztja a világ civilizált felén élőket, hogy van egy olyan hely ezen a földön, ahol az állam által jóváhagyott hajviseletet vágathatod csak magadnak.

Igen, jól hallottad, 28 jóváhagyott hajviselet létezik, külön szettel a nők számára, plusz abból is külön szettel a férjezett nők számára, akiknek kötelező rövid hajat viselniük. Egyedülállóként szerencsére meghagyhatják a csajok hosszúra, sőt, akár egy kis hullám is belefér. Mindenesetre a férfiaknak szánt öt centisnél azért liberálisabb a megközelítés.

Persze a hombárfejű hülyegyereknek, aki vezeti ezt az egész szarhalmot nyilván jár egy különleges darab, amin egy egész világ röhög. Mondjuk még így is kevésbé röhejes, mint a faszarcú, rég megmurdelt apja, aki egy konkrét filmes stábot tartott fogva a hetvenes években, hogy az akkor népszerű Godzillának a északkorcsi változatát, a Pulgasarit megcsináltassa velük.

Na, szóval erre a helyre kívánkozott be az a szerencsétlen Otto Warmbier egy fizetett túra keretében a Young Pioneer Toursszal. Kb. egy magyar misinek megfelelő összegért ki lehet jutni amúgy ebbe a borzalomba, ahol végigvezetnek egy héten keresztül patyomkin állomásokon, ahol ijesztően üres díszletek között elmondják neked, hogy micsoda fényes győzelmet arattak a kedves vezetőik az amerikaiak felett és igazi háborús veteránokkal is lehet találkozni.

Otto Frederick Warmbier zseniális elképzelése az volt, hogy ezen a csodahelyen tölti ezt a megismételhetetlen hetet, ahol a rendszer marionettfigurániak freakshowját csodálhatja majd, miközben befelé szörnyűlködik és röhög. Nem tudhatta, hogy az ohioi akolmelegben, a University of Virginia kampuszán megfogant zseniális tervnek 2016 januárjában milyen beláthatatlan következményei lesznek.

Otto gazdag, amerikai zsidó család sarja, ami nálam, ha ékoreai propagandista lennék kb. azonnal kibaszná a biztosítékot. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor elszállásolták tizedmagával a Yanggakdo International Hotelben, ami olyannyira international és hotel, hogy szinte tapintani lehet a teljes hírszerzés jelenlétét az egész épületben. Ezeket a kalodákat a rezsim gyakorlatilag csak a turistáknak tartja fenn, szinte állandóan tökéletesen üresek. A Yanggakdo sem kivétel ilyen szempontból – egy teljesen ellenőrzött szigeten van, ahova és ahonnan lehetetlen kimenni ellenőrizetlenül.

Erről a szellemkastélyról remek beszámolók születtek már korábban is, legfőképpen a liftből nem hozzáférhető ötödik emeletről, ami az azt megjártak információja szerint a megfigyelési rendszernek és a személyzetnek ad otthont. Ez egyébként nem teljesen példa nélküli dolog, akár Nyugat-Európában is belefuthatunk ilyesmibe, de feltérképezni egy ilyen helyet Észak-Koreában minimum öngyilkosság. Nem teljesen tiszta, hogy a vállalkozó kedvű srácoknak jött-e az elképzelése, hogy behatoljanak erre a szintre és feltérképezzék, hogy mi van ott, vagy a youtubera kikerült video inspirációjára gondolták az Észak-Koreai felelősök, hogy faszra húznak valami közmondásosan amerikai gyereket, de az tény, hogy Otto rosszkor volt rossz helyen.

Gyakorlatilag azonnal elcsípték, hazafelé a reptéren még poénkodott a haverjának, hogy “Na, most láttatok utoljára!” és elvezették, hogy aztán államellenes bűncselekményért egy ottani mércével visszafogott tizenöt év kényszermunkára ítélték. Akkor látták utoljára.

Otto zokogva előadta, hogy ő mennyire könyörög a bocsánatért. Természetesen az egész meg volt rendezve és kellően felkavaróra sikerült.

Az egyetlen hiteles dolog az előadásban a könnyei voltak.

Ottót a viszonylag befolyásos apja sem tudta kirángatni a szarból. Próbált csipkekesztyűvel hozzányúlni a témához, hogy nehogy bántsák a fiát. Otto mindeközben egy kimondottan zavaros vallomásban, elképesztően gyenge színészi munkával bevallotta egy majd negyven perces monológban, hogy igazából a CIA szervezte be, hogy ellopja nekik a “Kim Jong-Il hazaszeretete legyen a fegyverünk” posztert.  Az USA áldozatának vallotta magát, illetve hogy az államok kormánya pénzelte azért, hogy ezt a megbocsájthatatlan bűnt véghez vigye. Persze szart nem segített, megint eltűnt a radarról, de legalább esténként a cellájában arcon köphette magát.

Szerencsétlent végül hazaengedték, kómában. A sztori ezen része körülbelül ismert: a srác gyakorlatilag agyhalott volt, az agyszövetének jelentős része elhalt. A népidemokratikusok szerint azért, mert botulizmus ütötte fel a fejét nála hirtelen, mindenki más szerint azért, mert szarrá kínozták. Bizonyíték nincs és nem is lesz egy állásfoglaláshoz, de a lényeg, hogy Otto hamarosan belehalt az esetbe, már amerikai földön. Picit felbaszott mindenkit, nem teljesen alaptalanul. Gondolom Észak-Koreábanvan egy Szuperhatalom Agyfelkúrási Bizottság, ahol most valaki biztosan elveszítette az állását, amiért egy kicsit túl jól sikerült a műsor.

Ínyenceknek itt egy kis hab a tortára, ahogy Dennis Rodman magának tulajdonítja Otto szabadon bocsátását. Nem véletlenül kapta a fiú a “Féreg” becenevet. Ezt persze azóta egy párezer forrásból cáfolták már.

Végezetül, ha igazán okádni akartok, itt van egy videó egy egyébként fasza vlogger outputjaként. A srác egy világutazó, aki Ottonál szerencsésebbnek bizonyult olyan szempontból, hogy a gandzsától lelazult propagandisták inkább melléraktak valami szuperforró kis gádzsit (Miss Kim-et), kinyalták a seggüket és őt úgy használták totemállatnak, mint Dennis Rodmant. Mák. Daedalon ajánlott.

Disclaimer: Nem érdekel, ha nem írtam le fonetikusan jól a neveket, szerintem így is be tudjátok azonosítani, hogy mire gondoltam.