Saláta Sára

… elment a vásárba / idres-bodros, fidres-fodros / zöldselyem szoknyába.

Meg is vettem az egyik salátát a haverjaival együtt (név szerint Retek Peti, Répa Rozi, Uborka Borka – ez egy meséből van, nem vagyok ám teljesen hülye). Igaz, hogy nem a vásárban, hanem a zöldséges Katikáéknál, de ez a sztori szempontjából most nem fontos, az már annál inkább, hogy mindig csak utólag jut eszembe, mi a fenét fogok én ennyi salátával csinálni.

Ha az ember nem kecske (márpedig a többség nem az, legfeljebb egy szolid kisebbség, ide számítva a labirintusban lakó faunokat, meg azokat, akiknek a délutánjait megzenésítik mindenféle francia zeneszerzők), ritkán tud megenni egy egész salátát egy ültő helyében. Csakhogy a saláta fonnyad, mint a veszett fene, úgyhogy most megosztom veletek két bevált saláta receptemet.

Mindkettő borzalmasan néz ki, tehát garantáltan csak ti fogtok belőle enni, ha véletlen grillezést szerveztek, ízre viszont egyáltalán nem rosszak és szinte már egészségesek (főleg ha pár dolgot elhagyunk belőlük, néhányat meg hozzáadunk).

Az elsőt azoknak ajánlom, akik határozatlan személyiségek és nem tudnak dönteni a gyümölcssaláta, a majonézes kutyulék és az egyszerű zöldsaláta között. Ilyenkor legjobb összepakolni mind a hármat és jól elkeverni. Ennek megfelelően először is kell hozzá gyümölcs: mandarin és alma vagy körte, esetleg szőlő. A lényeg, hogy legyen benne valami lédús gyümölcs is, szóval a mandarint vagy a szőlőt ne hagyjátok ki, a többi mindegy. Aztán jöhet a tejfölös-majonézes szósz, olyan arányban, ahogy szeretitek és csak a legvégén, közvetlenül tálalás előtt kell beletépkedni és -forgatni a zöldsalátát, mert különben annyira szarul fog kinézni, hogy még ti sem akarjátok majd megenni. Bármilyen sülthúshoz ideális. Lehet hozzá kis krumplit is csinálni, de a saláta és a husi magában is adja.

A másikhoz eredetileg nem is kellene saláta, de ha már fel kell használni, nem lesz tőle sokkal rosszabb. Vesz az ember egy olyan tonhalkonzervet, amiben darabok vannak (ez lehet egészen apró is, kb. turmixolt tonhal vagy ki tudja, hogyan készül). Leönti róla az olajat, de mivel így száraz, tesz hozzá egy kanál tejfölt és alaposan elkeverve meg is sózza, borsozza. Ezzel a mind színében, mind állagában hányásra emlékeztető enyhén rózsaszínes alap már kész is van. Mivel tényleg ronda, érdemes az egészet befedni félbevágott koktélparadicsomokkal. Ez tehát a saláta nélküli változat. Aki fosni akar, vagy gluténmentes diétán van, eheti csak magában, a többiek számítsanak hozzá egy kiflit.

A salátás verzió csak annyival több, hogy felcafatolunk jópár salátalevelet és hozzákeverjük az egészhez. Ettől nem lesz szebb. Azt javaslom, újra borítsuk be koktélparadicsomokkal, mert a saláta inkább ront a kompozíción, mint javít. Ha tovább akarjuk emelni az autentikusságát, tehetünk bele sárgarépát reszelve, az úgyis minden hányásban van. De akkor tegyünk hozzá még egy kis tejfölös tonhalat is, nehogy már véletlenül valami ehetőre kezdjen el hasonlítani és ezzel odavonzzon másokat.

Nem fényképeztem le, mert jobb nem látni őket, de határozottan állítom, megérnek egy próbát!