Sarki fény
A földöntúli színekben játszó, sarkköröket fényszalagokkal körülölelő, fagyos égbolton táncoló fényjelenséget nevezzük sarki fénynek. A létezését főként a Napnak, és a Föld mágneses mezejének köszönhetjük. Ugyanis a csillagunk által kibocsátott részecskék amikor elérik a bolygónkat, akkor az azt körülölelő magnetoszféra a legtöbbjüket eltéríti, és nem jutnak be a légkörünkbe. Kivéve a mágneses pólusok közelében, ahol a napszél atomjai atomszféránk legfelsőbb rétegébe hatolva azokkal kölcsönhatásba lépnek. Itt egyrészt ionizáció történik, másrészt a gerjesztett atomok fényjelenség kíséretében térnek vissza az alapálllapotukba. A kialakuló fény színe a beérkező atomokra lesz jellemző. A hideg űrből érkező, főként elektronokat és protonokat tartalmazó plazma így enyész el a sarki égboltunkon.
Legtöbbször csak a sarkkörökön élő emberek láthatják ezt a szemkápráztató jelenséget, gondolom ez egy kis engesztelés a természet részéről a csontig hatoló hideg, és a hónapokig tartó éjszakák miatt. Nagy ritkán, amikor kiugróan erős mágneses viharok érik el bolygónkat, akkor a magnetoszféra szerkezete megváltozik, és nagyobb területen figyelhető meg a jelenség. Néha-néha még kishazánkból is látható, de ez nagyon ritka. Egyébként az északi féltekén kialakuló fényt Aurora Borealis (északi fény) néven ismerjük, míg az Antarktisz jegét megfestő képződmény az Aurora Australis (déli fény) nevet kapta. Érdekesség, hogy más bolygóknál is megfigyelték már ezt a jelenséget, a Szaturnusz, a Neptunusz, a Jupiter, és több más bolygó és hold is színes fénybe borul néha.
Csodás lehet a hideg, tiszta égbolt alatt bámulni az eget, ahogy fényszalagok és pászmák járják rajta a táncukat. Ha pedig egy ilyen háttér elé berakunk egy megvilágított repülő tárgyat, akkor másnapra tuti az egekbe ugrik az ufóbejelentések, és koccanásos balesetek száma. Ufó, vagy nem ufó? Döntse el mindenki maga a reggeli kávé melett:
15 comments