Sós aprót mindenkinek!

Azért jó ez a recept, mert kurva könnyű megjegyezni és nem lehet elbaszni, és nem is annyira rossz, és ha vinni kell valamit, amire inni lehet, ahhoz ez pont ideális, és különben is. Oké, most már mindenki érti, miről van szó. Tehát kell hozzá:

25 dkg liszt, 25 dkg vaj (vagy margarin), 25 dkg túró és 1 tojás, plusz só.

Minden más csak a díszítéshez szükséges, nem alapkövetelmény. Ilyen pl. a reszelt sajt vagy a szezámmag, esetleg mandula, dió vagy amit akartok. Ezeket úgy szoktuk ráragasztani a tésztára, hogy előtte egy tojással lazán megkenjük a tetejét, ezt még számoljátok hozzá. Ha a reszelt sajtot választjátok, szórjatok rá (mármint a reszelékre) kis lisztet, akkor nem áll össze, nem is folyik annyira szét, hanem szépen megpirulnak a szálak.

A fenti összetevőket egyszerűen össze kell gyúrni. A túrót át szoktam törni először, tehát azzal kezdek, hozzáborítom a lisztet, a szobahőmérsékleten melengetett vajat, hogy ne kelljen morzsolgatni, bele az egész tojás és a só, kézzel összegyúrom. A nyers tészta valamiért mindig sósabb, mint a kisült, úgyhogy picit sózzátok túl.

Ha összegyúrtátok, akkor két lehetőség van: befóliázzátok és elteszitek másnapra, a hűtőben semmi baja nem lesz, vagy rögtön megsütitek. Ehhez lisztes deszkán ki kell nyújtani. Mivel baromira ragad, a tetejét is lisztezzétek. 1,5×1,5cm-es kockákra szoktam vágni – derelyevágóval végigszántom, majd meg is igazítom a kockákat kicsit, hogy ne paralelepipedonnak nézzenek ki -, tehát nem kell túlzottan kinyújtani, mert lapos lesz, és hülyén néz ki. Tojással szépen bekenitek, aztán lehet a tetejét szórni. Ennyiből kb. 50 darab sikeredett (egy jól látható részét kóstolás közben nyersen megettem), azaz kb. másfél tepsi.

Előmelegített sütőben – faszomsetudja hány fokon, mert anyámnak régi sütője van, ami nem tud ilyet, de legyen mondjuk min. 200 – szépen megsütjük. 10 perc után szoktam ellenőrizni, hogy is állunk. Hát ez nem sokat mutatott: a hóka kis kockák picit kikerekedtek. Mivel nincs benne sütőpor, olyan nagyon nem nőhetnek meg, és azt is inkább fölfelé csinálják, nem oldalra terebélyesednek. Elég rejtélyes.

Végül 15 perc után kaptam ki őket: a szélen megsültek, a közepén még lehetett volna hagyni, de ez a sütő nem süt egyenletesen (régi Karancs, de legalább nem kell partvissal kitámasztani az ajtaját, mint a korábbi sparheltnek). A második turnus már 10 perc alatt kész volt, tehát figyelni kell, nem szabad kajláskodni. Még másnap is ehető, de már szarabb, érdemes aznap sütni, amikor eszitek/viszitek. Klassz borkorcsolya!