Szar lehet Westeroson élni

A Grunge gyűjtése miatt kezdtem el átgondolni, hogy miért lehet iszonyatosan rossz Westeroson élni. Kezdjük a nyilvánvalóval: Westeros körülbelül annyira stabil politikai szempontból, mint mondjuk a jelenlegi Szíria, tök mindegy, hogy te is kavarod-e a szart vagy csak egyszerű anarchoszindikalista köztársaság-hívő paraszt vagy, úgyis kinyírnak. Oké, az tény, hogy az erőszak itt is velejárója a rendszernek.

1. Mindenki geci

Az a baj, hogy – azok alapján, ameddig a regényekben jutottam, meg amennyire belenéztem a sorozatba – mindenki geci. Ez teljesen normális, de ki akarna egy olyan fantasy-világban élni, ami pont ugyanolyan, mint a valódi, csak nincs benne internet?

Oké, a kardok azért jöhetnének, meg a hollókat is szeretem. De ha már hollók:

2. Hollóval kell kommunikálni

Most képzeld el, hogy lefested a reggelidet, aztán rákötözöd egy hollóra, és körbeküldöd a barátaid között. Mire visszaér az első like, már rég mindegy is. Mondjuk a twitter így új értelmet kap… Minek is lehetne hívni, croakernak?

3. Minden vallásnak igaza van

Erre a Grunge nélkül nem is gondoltam volna, de tényleg szívás lehet, ha egy vallásháborúban nem tudod hülyének nézni az ellenfelet, mert neki is igaza van. Most erre mit lehet mondani? A plusz kellemetlenség a dologban az, hogy a hívők emberáldozatokkal is hódolnak az isteneknek, ami valószínűleg magában még nem is akkora probléma, hiszen a kelták is elvoltak, sőt, állítólag tök jó buli volt áldozatnak lenni (ezt nem a mocsárból kipecázott fickó mondja, hanem egyes kutatók, akik szerint ez nagy megtiszteltetés volt, ráadásul a jóember úgy be is volt tépve a szertartás alatt, mint a ló). Ja, van még egy probléma a létező istenekkel: iszonyúan ki tudnak baszni az emberrel.

4. Szar lehet betegnek lenni

Betegnek lenni mindenhol szar, de itt – bármi bajod is van – jó eséllyel beledöglesz, ráadásul ha a magyarul nem is tudom, minek hívott greyscale-t kapod el, még jól száműznek is. Már ha szerencséd van. Olyan lehet, mint leprásnak lenni, csak valamivel szarabb.

5. Egy rosszindulatú vénember elméjéből pattantál ki

Ha George R. R. Martin nem épp a te karakteredet nyírja ki, felkészülhetsz rá, hogy a legjobb barátaid elárulnak, elárulnak és meghalnak, nem árulnak el, de meghalnak, meghalnak, de feltámadnak, elégnek, a lényeg az, hogy valami baj biztos történni fog mindenkivel, de senki nem tudja, hogy pontosan mi, mert a vén fasz még mindig csak ígérgeti a következő kötetet.

6. Jon Snow

Kit Harrington bamba képétől már eleve kiráz a hideg, de ha hozzávesszük, hogy a regényekben ez egy karakán figura, pláne döbbenetes az ellentét a sorozat és a könyvek között. Harrington néz, némileg tátva van a szája, történik valami, még mindig néz, még mindig tátva van a szája, az ember csak azt várja, mikor csöppen el szerencsétlennek a nyála az ikeás mű-báránybőr lajbijára. Rettenetes. Mondjuk tényleg úgy néz ki, mint aki nem tud semmit – többek között színészkedni sem.

Öröm az ürömben

Ami még menthetné a dolgot, az a westerosi konyha: ha nem is annyira, mint Durrelltől vagy Fekete Istvántól, de a Trónok harcától is kedvem támadt enni. Az árnyoldala a dolognak az, hogy ha kapsz is enni, jó eséllyel megmérgeznek, de valószínűbb, hogy nem kapsz enni, és simán éhen halsz.

+1: Némileg vigasztalhat, hogy Vaunak figyelemmel kell kísérnie a kalandjaidat, és írnia róluk.