Szerszám szombat #35 – heftölés
Pedig csak füvet szerettem volna nyírni.
Meghúztam az MTD 42 típusú készülék fékkarját, egy erőkar áttétellel meghúztam azzal kisvártatva a fékbowdent és mivel egy kigyúrt izomállat vagyok, el is téptem.
Nem ez az első eset, hogy kárt tettem benne, korábban a kábé háromésfél milliméteres rúdacél fékkart tettem tönkre, meghajlott a kezem alatt, mert már akkor is kigyúrt izomállat voltam, így aztán lógó orral elbaktattam a helyi MTD szaküzletbe, ahol megrendelték cikkszám szerint és kiderült, hogy valójában kb. 6 milliméteres rúdacél a cseredarab, örök élet.
Na azzal téptem el most a fékbowdent.
De mi a répa az a fékbowden? – merülhet fel sokakban a kérdés. Hát az az acélsodrony, ami egy rugó ellenében mozgatja a karburátor felől az égéstérbe áramló keverék képzését, hogy az a fostalicska végre lenyiszálja az elkanászodott zöldeket a kertben. És ha elájulnék a napon, önmagától leállítja a gépet.
Nézegettem hosszasan, hogy most akkor ezt hol borítsam szét, hogy se magamban, se másban ne tegyek lehetőleg kárt? Kétbalkezes-kétballábasként azért ez nem annyira egyszerű ügy mint aminek elsőre látszik.
Végigkövettem az események láncolatát. Meghúzom a fékkart. Pipa. Valamit pilinckázik a motor mellett. Pipa. Hopp, itt egy rugó, ezt én onnan most jól kiveszem, csak ne csapja ki a szememet. Pipa.
Ráhúztam azt a szemét rugót a fékkarra, hogy ha elhagyom, akkor mindkettőt egyszerre hagyjam el.
És az Ultimate Solution. Igen. Az oldható gyorskötöző. Pöcc-röff, ha akarom indul, ha akarom, leáll.
Gyep ápolva, hátradőlés. Ma is én győztem a gépek és a technika felett.
