Szerszám szombat különkiadás – munkaruha a Holdon
A NASA nemrégiben bemutatta az űrruhák új generációját a Holdra szállás ötvenedik évfordulója alkalmából.
Ugyanazok a cégek vettek részt a fejlesztésében, akik az Apollo programnál is közreműködtek, valamint a Nemzetközi Űrállomáson dolgozó asztronauták űrruháit is készítették.
Az új, Astro névre hallgató multifunkcionális rendszer többféle küldetésre is konfigurálható. Az űrséták során egy merevebb, a Holdon vagy akár a Marson végrehajtott küldetések során egy rugalmasabb beállítást kaphatnak a mozgás elősegítésére.
Az ILC Dover készítette űrruha prototípushoz a Collins Aerospace tervezte a létfenntartó rendszereket tartalmazó hátizsákot, ami biztosítja az oxigénellátást és egy új megoldással a szén-dioxid visszaforgatását a hosszabb sétákhoz, ezen kívül a nyomás és hőmérséklet fenntartását.
Az Egyesült Államoknak mindeközben 2011 óta nincs olyan űreszköze, amivel emberes küldetéseket hajthatnának végre, úgyhogy a tervek meglehetősen távoliak. A NASA költségvetését rendszeresen megnyirbálták, ezért jelenleg a különböző célú küldetésekre magáncégekkel terveznek együttműködést.
A siker egyelőre nem teljes, az Elon Musk által jegyzett SpaceX egyik legutóbbi tesztje során néhány hónappal ezelőtt az emberes missziókra kitalált űrkabint szállító rakétából váratlanul narancssárga füst csapott ki, majd az egység felrobbant.
Három hónapig vizsgálták az okokat, arra jutottak, hogy pont az a rendszer kezdett el szivárogni, amit arra találtak ki, hogy megmentse az űrhajósokat amennyiben felszállás közben meg kellene szakítani az indítást. Az űreszközhöz húsz önállóan irányítható fúvóka tartozik, ezek közül tizenkettő felel a manőverezésért és visszatérésért, a maradék nyolc a vészhelyzeti visszatérést biztosítja. Ezen kívül egy további alrendszer le tudja robbantani a rakétáról a modult ha valami zűr lenne az űr elérését megelőzően. Mivel a világűrben nincs légköri oxigén, ezért van szükség az üzemanyag mellett oxidálószerre, ami viszont rendkívül korrozív és ezúttal szétmarhatta a túlnyomás alatt lévő tartályt vagy csöveket és a terv füstbe ment. Úgyhogy áttervezik a tartályt, a csöveket és a szelepeket a nagyobb biztonság érdekében.
A Nemzetközi Űrállomást jelenleg csak a szovjet eredetű, Gagarin óta ezer küldetésen túl megbízhatóan teljesítő orosz Szojuzokkal lehet kiszolgálni, azonban a Progressz teherűrhajók visszatérő hibái miatt párszor el kellett halasztani az emberes indításokat, aminek az ISS fedélzetén tartózkodók többnyire örültek, a Földön rekedt társaik kevésbé.
Mindenesetre bizakodás és hangzatos tervek azért vannak, Obama elnöksége idején a Hold és Mars missziókról történtek bejelentések, viszont ahhoz képest, hogy az ember ötven éve már járt a Holdon és az Apollo 17 utáni terveket lemondták, mert a vietnámi háborúra kellett a NASA-tól elvehető pénz, túl sok minden nem történt. A hatalmas Saturn-V rakéták maradékát a Skylab űrállomáshoz használták fel, amit aztán az élettartama végén belevezettek a légkörbe és elégették. Az újrahasznosítható űrsiklók sem tekinthetők teljes sikernek, a Challenger és Columbia megsemmisülésével visszatekintve kérdőjeles a program megítélése. Eredetileg úgy gondolták, hogy százezer dollárból kivitelezhető orbitális pályára egy-egy oda-vissza út ha megfelelő számú indítás történik, mondjuk hetente. Ehhez képest 1,2 milliárd dollárba került minden egyes alkalom, tehát valaki valamit elszámolhatott, de nagyon. A terv az volt ugyanis, hogy kereskedelmi műholdak pályára állításával a költségek megtérülnek. Úgyhogy szép-szép, hogy röpködtek, de mi volt az utak célja és értelme, ha a küldetési magasságuk a Hubble űrteleszkóp környékén véget is ért? Sokan úgy gondolják, hogy a Nemzetközi Űrállomás 150 milliárd dolláros költségei sem hoztak látványos tudományos vagy egyéb eredményeket az emberiség számára. Donald Trump elnök is a kétkedők közé tartozik.
Űrruha prototípus tehát már van, egyelőre minden más hiányzik. Úgy szoktak számolni, hogy ha a Föld körüli orbitális pályára egy egységnyi tömeg eljuttatását veszik alapul, akkor ugyanazt a Holdig elvinni a jelenlegi kémiai hajtóművekkel tízszeres, a Marsig legalább százszoros költséggel jár.
Irány tehát a Mars!
