Vannak az oroszok, és van az összes többi európai nép

Ezt, vagy valami ehhez nagyon hasonlót Napóleon mondta, és ezzel össze is foglalta, hogy egyrészt az oroszok mind őrültek, másrész meg nem érdemes nagyon triggerelni őket, mert akkor kiszabadulnak a világba, és nem csak egymás között lesznek teljesen őrültek, hanem mindenütt. Ennek a történetnek aztán volt folytatása, de a lényeg az, hogy az oroszok sokkal régebb óta sokkal őrültebbek, mint bárki más. Oké, a vikingek nem érnek, mert azok túljólétiskedték magukat, és csak nagy ritkán találnak fel tengeralattjárókat, hogy azokon újságírók fejét vagdossák le. Tekintsük ezt egy tisztelgésnek a múlt előtt, igaz, akkor a tengeren jártak, és még nem voltak újságírók, de a lényeget azért sikerült konzerválni.

Ha meg már a konzerválásnál tartunk, tekintsünk vissza könnyes szemmel I. Péterre, avagy Nagy Péterre, minden oroszok cárjára, mert így talán jobban megértjük, hogy Oroszországban miért egy legitim érv még mindig az, hogy a házibuliban megéheztek a srácok, arra, hogy feldaraboltak és megettek egy csajt. Zárójelben jegyezném meg, hogy krumplival készítették el, ennyire antivegán figurák sehol máshol nem akadnak, csak Szentpéterváron – csak hogy visszakanyarodjunk főhősünkhöz, a várost ugyanis ő alapította.

Péter első felesége, Jevdokija Fjodorovna nehezen tűrte a cár szabados életvitelét, no meg azt, hogy előszeretettel gúnyolta ki az ortodox szokásokat, így elég hamar egy zárdában találta magát – ebben még nincs semmi különös, sőt, a cár még jó fej is volt, mondhatni: ha a nőt ennyire érdekli a vallás, hát hadd elmélkedjen rajta. Ezután következett a holland származású Anna Mons, aki Nagy Péter szeretője volt tizenkét éven át, míg meg nem csalta – ekkor dőlhetett el a cárban, hogy ezt a szokást mélyen elítéli, de ennek még nem voltak komolyabb nyomai. 1707-ben végül feleségül vett egy lengyel parasztlányt, Jekatyerina Alekszejevnát, aki – mit ad Isten – szintén megcsalta az uralkodót.

Na, ezt nem kellett volna. A cárné mellett Willem Mons, a volt szerető fivére szolgált titkárként – nem kis szálkaként az orosz elit szemében -, és, ahogy ez lenni szokott, hamar össze is szűrték a levet. Ahogy ez Péter fülébe jutott, gyorsan és úriember módjára reagált: levágatta Willem fejét, eltette befőttnek alkoholban, és a felesége hálószobájában tartotta, csak hogy értse a célzást.

Hiába, az oroszok a diplomácia nagymesterei.