Nem a szeretőm!

Vannak napok amikor felkelsz, és megy egy dallam a fejedben már kávézás közben. Elkísér fogmosáskor, a takarítás során (itt jegyzem meg, hogy úgy vágtam magam torkon a seprűnyéllel, hogy a keleti harcművész mesterek is elismerően csettintettek volna, ha látják), bevásárláskor erre az ütemre veszed le a tejet a polcról, és még este lefekvéskor is hallod távolról.

|---------------------------------|---------------------------------|
|-4-------2---4---2---------------|-4-------2---4---2---------------|
|-----4---------------4---2---4---|-----4---------------4---2---4---|
|---------------------------------|---------------------------------|

A 80-as évek elejéről jön a dal, Jacko pályája szépen ível felfelé, a Thriller című album igazi siker lett. Az albumon sok szám beírta magát végleg az örök slágerek közé, köztük volt a Billie Jean is. Egyedi dob és basszus hangzását nem lehet összekeverni semmivel, amikor megszólal, akkor mindenki tudja, hogy most mi lesz. Kb mint a Metallica Nothing Else Matters esetében. Hm, jobban belegondolva ez nem biztos, hogy dícséret volt, na mindegy.

Az életrajzi könyv szerint a dalt egy kicsit kettyós rajongó ihlette, aki rendszeresen írt Jacksonnak, szerelmet vallott neki, sőt bejelentette, hogy az ikrei egyike(!) Jackótól van. Természetesen ezekre a levelekre nem ment válasz, viszont az énekest eléggé megviselte ez a fajta őrülettel vegyes rajongás, és ennek a végeredménye lett a Billie Jean. A rajongót egyébként rá nemsokára elvitték a pszichiátriára “pihenni” kicsit.

Megszületett a dal, felvették a demót, és Jackson tudta, hogy ez bombasiker lesz. Quincy Jones producernek voltak azonban fenntartásai. Először is, az intrót túl hosszúnak tartotta, a dob és a basszus téma túl üresnek hatott szerinte, nem volt elég pörgős. Jacko elhajtotta a francba, és közölte, hogy pont az intró a legjobb része a dalnak, mert szépen felvezeti a hangulatot. Aztán a dal címén is ment egy csörte. A producer szerint rohadtul nem szerencsés, hogy egy még aktív teniszezőnő ugrik be mindenkinek a hallatán. Billie Jean King ’83-ban vonult vissza, egy több mint 20 éves pályafutás végén. Quincy szerette volna, ha a dal címe “Not My Lover” lesz, hangsúlyozva, hogy a dalban elhangzottak szerint NEM szeretője Jackonak az a bizonyos fiktív Billie Jean. Ezt is sikerült megtorpedózni, így maradt minden az eredetiben.

Billie Jean is not my lover

A már említett egyedi dobhangzás nem véletlen, egy átalakított spéci dobszerkóval vették fel a stúdió anyagot, sok-sok kísérletezgetés után. A basszer is alaposan át lett gondolva, a sokadik verzióval lettek elégedettek a zenészek, egy Yamaha bőgőre esett a választás. Azt nem tudom, hogy kék színű volt-e, de képzeljük azt. Az énektől elkezdve a szintetizátoron keresztül a gitárszólóig minden a helyén van a végleges felvételen, sejteni lehetett, hogy a szám be fog futni.

Készült egy videoklip is hozzá, ami nagyban segítette a toplisták élére kerülést. Az MTV ugyanis felkapta a klipet, és tolták orrba-szájba, ezzel jó nagy hírnevet generálva. Szokatlan volt ez, mert bár abban az időszakban járunk amikor a négereknek már elég volt csak hétközben gyapotot szedni, azért a képernyőkön még ritkán szerepeltek. A Billie Jean és Jacko sikere nyitotta meg az addig kissé elnyomott előadóknak a kaput, és innentől kezdve már nem volt ritkaság az MTV adásában megjelenő színesbőrű énekes/banda.

Kellemes dallamtapadós szombatot mindenkinek: