Vas

A Földön elég sok vas van, többek között ezért is ilyen kurva nehéz, de előállítani nem mindenki tudta a vasat.

A bolygók, azok igen, nekik volt idejük rá, az embereknek viszont elég sokáig nem voltak ilyen eszközeik: a vaskor körülbelül Krisztus előtt 1200 körül köszöntött be, addig kénytelenek voltak a bronzzal szórakozni. Itt is olyan régészeti anomáliákkal találkozhatunk viszont, mint a lencsék esetében is – erről majd még írok –, nevezetesen azzal, hogy több száz évvel az állítólagos felfedezésük előtt már szerepeltek olyan technikák az emberiség eszköztárában, amelyekre csak jóval később kellett volna rábukkannunk. A lencséknél ez még esetleg magyarázható azóta elveszett arab technológiával, kereskedelemmel meg ilyesmivel, bár az, hogy az egyiptomiak valószínűleg komoly nagyítással rendelkező mikroszkópokkal faragtak meg miniatűröket, már elég gyanús – erre azért még a legjobb esetben is várni kellett volna néhány száz évet, a lencsecsiszolás pontos leírására pedig néhány ezret. Itt is az egyiptomiak fingtak bele a nulláslisztbe: képesek voltak még a bronzkorban vasat használni. Tutanhamont meglehetősen előremutató cuccban temették el: Krisztus előtt 1324-ben már vasból készült tőrrel és karkötővel helyezték végső nyugalomra. Ha a túlvilág bármilyen módon is kötődik az adott korhoz, ahonnan az elhunyt odakerül, ezzel tuti nagyobb sikert aratott, mint egy villogós futócipővel vagy egy repülő autóval.

Albert Jambon szerint az egyiptomiak már nagyon is tisztában voltak a meteorok hasznával, amikor pedig vassal dolgoztak, ezekből szerezték be hozzá az alapanyagot. Korábban is voltak hírek meteoritból készült kardról – Sir Terry Pratchettnek is ilyenje volt, nem is előzmény nélkül –, de úgy gondolták, hogy mesékről lehet szó, esetleg egy-két elszigetelt esetről. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a nyugati tudósok jóval később kapcsoltak, mint a Kelet: ebből a szempontból a meteoritokat csak a 16. század környékén kezdték vizsgálni, míg Kínában például már kétezer évvel azelőtt is komolyan vették ezeket az égi jelenségeket, és nem, nem pont úgy, mint Kepler, akinek egyébként rengeteget köszönhet a tudomány és a filozófia, ugyanis a kínaiak nem társítottak olyan vészjósló üzeneteket az üstököshöz, meteorhoz és miegyébhet, mint ő – ő ugyanis úgy vélte, hogy nem csupán dögvészt hoz egy ilyen égi jelenség, hanem neadjisten még franciákat is, aminél rosszabbat elképzelni sem lehet. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a legtöbb európai csillagász Newtonig – és Newtonnal együtt – úgy gondolta, hogy lehetetlen, hogy az űrből bármi eljuthasson a Földre, pláne kövek – ezt Isten egyébként sem hagyná.

Jambon úgy véli, hogy a korai vastárgyakat meteorokból kovácsolták. Egyes elméletek szerint a hettiták már Kr. e. 1500 körül felfedezték a vasmegmunkálást, de a kutató arra jutott, hogy nem ércet bányásztak, hanem meteorokra vadásztak – ami sokkal menőbb, mint simán a földet túrni. A kutató szerint azzal lehetne eldönteni, hogy miből készültek ezek az ősi tárgyak, hogy megméri a nikkel- és kobalt-tartalmukat: a feldolgozott ércben viszonylag kevés ilyen anyag található, a meteoritokban viszont sok. Jambon ezek után összehasonlította a bronzkori meteoritok anyagát a fellelt vastárgyakkal, és két eredményre jutott: egyrészt valószínűnek tűnik, hogy nem minden bronzkori vaslelet származik meteorit-anyagból, és valamivel hamarabb köszönhetett be a vaskor, mint eddig hittük, másrészt pedig – legalábbis Egyiptomban és a környékén – igenis létezett a meteorvadászat: néhány kiemelt jelentőségű lelet valóban a csillagok anyagából készült.

(Atlas Obscura)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!