Vaucente Pío Marcelino Cirilo Aleixandre y Merlo – Fekete szív
Fekete szív.
Idegen, elmúlt életek rejtvénye, vére,
szemeim előtt hangzó leghatalmasabb miért,
jel, amit a rendelő neonjának fényében a tágranyilt szem nem ért.
Fekete vér, fájdalmas szív, a mellkasi ultrahanggal indítod útnak,
bizonytalan lüktetéssel, meleg áramlatokkal;
a terheléses EKG zaja, az izzadtság melybe belefúlok,
hang nélkül surrog a lendkerék, illat és szerelem nélkül, mint a csend.
Egy test szomorú története ez, egy testé, mely úgy él, mint egy leszakadt szar
mint a hold, a hold, melyet a mindenség elhagyott már.
Csupa zsír test: húsok emléke a csonton.
Itt, itt ezen a szájbabaszott biciklin ülve, a doki ciccegése közepette,
a piros görbe fölé, a referenciaérték fölé lendülve
látom, hogy minden stressz, zaj, a Gantt-görbe,
a vér örök magányos hupogását figyelem.
Fájdalomból vagy holdból született fekete szív.
Te szív, mely egykor két kéz között dobogtál,
te csók, mely ott hajóztál a vörös vérerek között,
te test, mely sokadszorra kibasztál velem.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.