Vaupótló – Red Dog
Mivel vau elment “vitorlázni”, ezért gondoltam nem hagylak titeket kutyi nélkül, következzék hát a Vörös kutya története.
A fent nevezett kutya volt talán a történelem leglazább blökije. Viszonylag rövid élete során valószínűleg többet utazott mint egy átlagember. Bejárta Nyugat-Ausztrália majd’ minden szegletét, méghozzá stoppal! A legtöbb időt Dampier városában töltötte, ahol főleg bányászok és nehézipari melósok élnek, a helyi kikötőben megforduló hajók szállítják el innen a kitermelt érceket. A körülmények elég mostohák, a nap állandóan perzselő forrósággal tölti meg a festőinek nehezen nevezhető tájat, de legalább jó nagy por van mindenütt. A nehézipari létesítmények körül nem éppen a legkedvesebb emberek ténykednek, az itt dolgozók elég mogorva és maguknak való emberek hírében állnak.
Ebbe a közösségbe csöppent bele a Vörös kutya, aki hirtelen mindenki kutyája lett. Valahogy a kőkemény melósok befogadták az oda csapódott keverék juhászkutyát, mindenki kényeztette, és próbált a kedvében járni, hogy odacsalja magához, és a gazdája lehessen. Azonban ennek a dögnek elég erős akarata volt, a saját elképzelése alapján élt mindig is. Ő maga választotta ki a gazdáját, egy bizonyos John Stazzonellit, aki buszsofőr volt a Hamersley Iron cégnél. Vörös kutya szívesen utazott busszal, az sem zavarta, ha először lezavarták, pofátlanul mindig visszahiénázott az utasok közé. Innen ered az ismeretségük Johnnal, aki sajnos 1975-ben meghalt.
Innentől kezdve egyedül járta Nyugat-Ausztrália vidékeit, a jól bevált pofátlan stoppos módszerrel. Mindenki hallott róla, és ismerte, ezért ahol megfordult ott mindig tudott magának ideiglenesen szállást meg némi kaját kunyerálni. 1979-ben érte el a vég, egyes feltételezések szerint valaki megmérgezte. Faszfej emberek mindenhol vannak… Emlékét egy szobor és egy emléktábla őrzi Dampierben, a helyiek így rótták le tiszteletüket a csavargó kutya előtt.
2011-ben készült egy film a történetéről, én csak ajánlani tudom mindenkinek, ha tehetitek nézzétek meg!
15 comments