Végre péntek!
Fussunk neki ennek a csodálatos napnak a heti utolsó csatánkkal. Nem is nagyon fűznék semmit hozzá, csak azt, hogy a Paint it Blacket Keith Richards, Mick Jagger és a kokain írta, 1966-ban. Brian Jones akkoriban ismerkedett meg a marokkói népzenével, igazából ez adja az egésznek az ízét. Valamiért a furcsa, keleties futamok és az egyszerű ritmus kettős dominanciája a sötét üzenetével olyan fúziót képzett, amitől egyből mindenki leszopta magát. A listák élére röpítette a számot az első pillanattól kezdve. Persze ehhez jócskán hozzátett, hogy a szöveg is megragadta a korszellemet: Keith Richards erős indítása a szitárriffekkel szépen felvezeti azt, ahogy aztán Jagger eléenekli a kicsit sem túldiszített balladáját, ami bevallása szerint James Joyce 1922-es Ulysseséből merített.
“I have to turn my head until my darkness goes”
Hogy miért ezt választottam ma reggelre? Mert egyszerre bemutatja, hogy amikor három embernek kivan a fasza egymással (Richards, Jones és Jagger jelen esetben), akkor is fantasztikus eredmény jöhet ki a munkájuk fúziójából. Lényegében a pszichedelikus alműfaj himnusza lett azonnal, ezzel együtt a vietnámi éra egyik legjelentősebb alkotása. Csak ugye meg kellett várni, amíg a sötétség távozik.
Jó reggelt mindenkinek!
