Folyékony, füstölő inspiráció

Mindenkinek megvannak a saját kis kreatív mérgei, nekem ezek a skót viszkik. Azt hiszem ittam én már mindent, talán a legmeredekebb vállalkozásom az volt, amikor egy időben gint fogyasztottam. A scotch egy pár éves dili. Pontosan emlékszem a pillanatra, ameddig leszartam a whiskyket és megvan az a másodperc, amikor eldöntöttem, hogy úristen de szeretem én ezeket. Ha jól emlékszem egy Lagavulin volt a bűnös, amire a cimborám hívott meg.

Amikor igazán, gátlástalanul és dicsmentesen akarok egyedül bebaszni, akkor gyakorlatilag kivétel nélkül az Islay whisky jut eszembe. A karcos füstössége, az égett tőzeg szaga olyan, ami felett nehéz elsiklani és az önbüntetés különlegesen kreatív eszköze. Mint ha egyenesen a kénköves pokolba száműznéd a testedet.

Amikor a Rick és Mortyt írtam épp a Smokehead volt a poharamban. Ajándékba kaptam születésnapomra – jellemzően ezek a palackok jó sokáig kitartanak, mert vagy házi blendként hozzáburogatom valami hasonló kaliberű anyaghoz, vagy önmagában szopogatom a kanapén. Nos ezt képtelenség megunni. A Smokehead olyan, újkeletű ligában játszik, ami egy teljesen új társaság. A Big Peat, a Peat Monster, a Double Barrel és a MacLellands mind új gyerekek a gangon, ahol a Laphroaig és az Ardbeg volt sokáig az egyeduralkodó. Néhányan ezek közül simán lenyűgöznek, a többiekből meg persze a bántó dürhőség jön csak – aminek egyébként van helye az italozási kulturában.

A Smokehead egy single malt, amiről nyomatják a titkolózást, hogy melyik lepárlóból származik. A meggyőződésem, hogy kicsit átalakított, fiatal Ardbeg van a palackban, annyira jó egy újkeletű, suttyó viszkinek. Mások azt mondják, hogy Lagavulin, ami csak egyet jelenthet: szenzációsan finom és mindenki a saját kedvencét véli benne felfedezni. Biztosan van benne Laphroaig maláta, legalábbis szeretem ezt hinni.

Valamiért nem olyan ordítóan erőszakos, mint a Laphroaig, nem annyira gyógyszeres szagú, de azért egy kis frissen lebontott ragtapaszt lehet érezni első szaglásra. Van benne valami andalítóan gyümölcsös, de nem olyat kell elképzelni, mint a Cointreau, hanem sokkal inkább olyat, mint egy leégett grépfrútos stand. Nagyon gyorsan ad nagyon sokat, urambocsá fogyasztás előtt én személy szerint kicsit rá is hűtök, ha eszembe jut. Kicsit medvecukros íze is van. Meg az a kurva sok füst. Ó istenem.

Temessetek egy Smokeheades hordóba.