Trónok harca ugyemegmondtam – S07E07

Na, hát ennyi volt a végkifejlet előkészítése. Egy sorozat, ami finoman tudatta velünk, hogy nem is volt igazán érdemes nézni eddig, ugyanis ha teljesen őszinték akarunk lenni, akár kezdhettük volna a sorozatot ennél a résznél. Ami amúgy nem lett volna rossz ötlet.

Ez a rész ugyanis remekül sikerült, leszámítva azokat a blőd dolgokat, amit szegény megdagadtult Martin biztosan nem engedett volna keresztül, ha még ma is teljes keresztmetszetű lenne az aortája. A maratoni, 80 perces végkifejlet ugyanis egy különálló filmnek sem lenne rossz, de Trónok harca epizódnak meglehetősen koherens. Az egyetlen baja, hogy ha az ember egy pillanatra félreteszi magában a rajongót, akkor nagyon fájdalmas.

Lényegében minden eddigi történés csak ennek az egyetlen epizódnak az előkészítése. Ezér a szarér vártam eddig? – mondaná a fejemben élő diehard fanboy, de mivel már rég megölte valamikor Cersei, amikor egy szál semmiben végigverték Dubrovnikon, ezért csak a kongó üresség készítette elő ezt a részt. Eléültem és elkezdtem szépen jegyzetelni, hogy mit fikázzak és hát mitmondjak… nehezen találtam fogást rajta.

Ez a rész jó lett.

Persze miután végignéztük a méretarányos, hétszáz kilométeres terepasztalt, jönnek a szokásos blődlik. A Szürke Kukacnélküli Csávó veszettül néz, tehát sejthetjük, hogy megint valami állati komoly dolog fog történni. A dothrakik elkezdik meglovasrohamozni az üszkve ötven méteres falat, amin Bronn melengeti az egricsillagos löttyöt.

Gondolom Tyrion nem olvasott szépirodalmat, mert akkor talán tudná, hogy egy vár fala alá vezényelni a gyalogságot és könnyűlovasokat az álmoskönyv szerint nem jelent túl sok jót. Vagy tényleg kihaltak az íjászok és a dárdavetők a múltkori rész óta. Jó hír ez a zombikirálynak, mert végre nem csak egyedül kell sárkányra vadászni, hanem szerezhet pár új íjász regrutát, akik esetleg nem csak nézni fogják, ahogy Jon vergődik egy sziget közepén.

Röpködnek a pöcsös poénok Bronn és Jamie szájából. Tulajdonképpen, ha jól belegondolok ez a rész is Martin faszfikszációjának basztatásával telik, amit mondjuk lehet élvezni. Azért az árulkodó, amikor egy sorozatban három főszereplőnek is genitáliadeficitje van. Mondjuk addig se basszák meg a rokonaikat, de erről majd később.

Jonék hajókáznak szépen szembe másik ezerrel, ami biztosan rettentően idegnyugtató. Közben megtudjuk, hogy Dubrovnikban egymilliónyian élnek, ami szép teljesítmény csatornázás nélkül. Egy pillanatra azt hittem, hogy nem jönnek elő ebben a részben semmiféle mítoszromboló, inkoherens faszsággal, de azért jó látni, hogy még mindig megy az esélyegyenlőségi forgatókönyvírás és néha beengedik a takarítónőt is.

Sir Gregor legalább a legmenőbb zombi ebben az egész sorozatban, ezt nagyjából nonstop bebizonyítja. Mivel ő egy minden ostoba motivációjától megfosztott irdatlan hústömeg, ezért az ember őszintén tudna neki örülni, ha valamelyik nyomit leverné, mint a poharat. Persze erre többször is van alkalma ebben a részben, de Cersei folyton kinyírja a bulit.

De ne szaladjunk ennyire előre: jön Bronn, Briennel. Úristen bazdmeg, ÖLJÉK MÁR MEG. Kit érdekel Brienne??! Azért ment oda, hogy öööö…. hát ööö… Mindegy, ott van, most odaért a többiek előtt, de nem csinált semmit. Mondjuk még mindig érthetőbb őt hurcibálni, mint azt a nyomi Greyjoy gyereket, akinek lényegében egy normális húzása nem volt az utóbbi évadokban és utoljára a kis köcsög Bolton kutyájaként tudott bármiféle értékelhetőt felmutatni azzal, hogy az ember remegve várta, hogy valaki végre felkoncolja. Gondolom dramaturgiai hősi halált fog halni hamarosan, vagy még utoljára rettentően elárul valakit, attól függően, hogy az öreg Georgiet oda bírják-e támasztani láttamoztatni az aheti scriptet, vagy végleg belefullad a gumicukorba.

Mondjuk amekkora seggfej még simán behúzhat valami olyat is, hogy átáll a halottakhoz.

A Véreb végigbaszódott ugye a messzi északról a csapattal, de valahogy Winterfellt kihagyták az egyhétvégés kalandból, ezért nem tudja, hogy Arya még él. Bár szívből szeretném, hogy valaki feldarabolja Briennet, azt mégis az íróknak kell, hogy adjam, hogy sikerült egy hamisítatlan creepy apa és creepy anya pillanatot összehozni közte és Sanyi között, ahogy közös gyermekükről, creepy Aryáról diskurálnak.

A dragon pitről kiderül, hogy nem lehetett valami funkcionális épület, mert egy kurva sárkány is csak lapjával fér el benne, de a mediterrán építészetről régóta tudjuk, hogy nem volt igazán sosem a toppon. Mindenesetre baromi jó helyszín ahhoz, hogy a tesó-tesó showdown vonalat nyomassák és egy arénába tereljenek mindenkit, aki rühelli a másikat, csak hogy a csúnya nézéseket tudja mindenki gyakorolni. Ez a vonal egyébként elképesztően túl sok, félúton kedvem lett volna beüvölteni a lelátóról, hogy “lapozzunk, bazmeg”. Állatira indokolatlanul a Véreb odamegy emberkedni a gyakorlatilag rohadó Gyurikával, hogy aztán ezt különféle permutációkban megismétlik. A legröhejesebb az, amikor Euron a büdösnagy semmiből elkezdi beefelni Tyriont, akit kb. még sose látott. Gondolom ez most ilyen dráma, vagy mi.

Az nyilvánvaló, hogy rohadtul nem értenek hozzá, mert annyi feszültség sem gyűlik fel bennem, mint a reggeli kávé után. Pláne, hogy Dani késik, de persze pont koppra akkor jön meg, amikorra már mindenki vagy harminc másodpercet malmozott. Nyilván sárkányháton, nyilván Cersei maga alá szarik. Vagy csak ő a legfeltűnőbb, mert ő az egyetlen, akinek van valami színészi múltja is.

Az aréna hirtelen megnő, hogy be tudja fogadni a sárkányt, aztán megint kicsi lesz, ahogy elrepül, nehogy sokáig kelljen mutogatni. Ahogy mondtam volt, Euron elkezdi megölni a bulit, mert kitalálja, hogy Tyrion faszarc. Mondjuk töke az van a csávónak, szerintem én egy töredékmásodperc alatt etettem volna meg a sárkánnyal, de szerencsére az egyetlen józanéletű tömeggyilkos királynő helyreteszi, hogy menten kettébassza itt pallossal zombi által, ha tovább huncutkodik.

De amúgy egyébként is az egész rész arról szól, hogy a szöszi Lancaster Lannister nem teljesen hülye, hamar belátja, hogy elég komoly stratégiai kibaszás magával szemben, ha hagyja a félbolond, sárkányos Che Guevarát terjeszkedni északon. Az egész amúgy tökre a helyén lenne, ha valaki előre megírná nekik a dialógusokat.

Végre elővillantják a zombit, ami ennél nem is lehetne laposabb. Bár megpróbálják feldobni az olcsó szarsággal, hogy nem ugrik ki elsőre a dobozból. Kicsit reménykedtem benne, hogy ez megtörténik és Georgie ezredszer is kiröhög mindenkit, aki ezt a szart nézi, de sajnos nem lett igazam. A zombi rohamozik, legyakják, mindenki rettentően megrémül. Euron egyenesen bemondja, hogy ő márpedig megpattan a faszba. Mi is köszönjük a részvételt, pöcsarc, tök sokat teszel hozzá a dolgokhoz. Cerseit nem nehéz meggyőzni, megint bekakál, halálra rémül, totál el van adva az egész, bemondja az áment, kész, vége a sorozatnak.

Persze mindenki várja, hogy akkor nyomjanak egy Molotov-Ribbentrop paktumot és mindenki ellenne hármasban a saját dolgaival, de természetesen Jon jön, és a kóbor pina reményében (apu emlékének ürügyén) beleszarik a ventillátorba. Cersei erre bepipul és otthagyja a picsába az egész bagázst, teljes joggal. A kis fekete loknis fasz gondolom elfelejtette, hogy apja oldotta meg, hogy a Falnál fagyjon kockára a töke, hogy ne bosszantsa anyut.

A hirtelen nagy közös woodstocknak annyi lesz és mindenki varázsütésre elkezd haragudni a másikra. Jó eséllyel ennek a résznek a megírását egy féltéglára bízták. Brienne például ebben az erősen feudális közösségben épp megkérdőjelezi a hűség létjogosultságát, ezzel úttörő demokrataként most már tényleg elvághatná valaki a torkát. Mondjuk speciel mivel Euron lekoccolt, minden racionalitást alapul véve Cerseit lehetne kifektetni nagyjából azonnal, de ki figyel oda ilyenekre.

Jont persze megint lebasszák, ezúttal az, ahova nyalni akart. Gratulálok pajti. Esküszöm kezdem a csávót megsajnálni.

Tyrion persze bevállalja, hogy megy a nővérkéjéhez moralizálni. Szinte robbanni készül a feszültség, ahogy a sötét folyosón lassan a Clegane homonkulusz mellett lépdel, majd Jamietől érzékeny búcsút vesz. Najó, hazudtam, a vak is látja, hogy semmi tétje nincs az egésznek. Bemegy, szokásos Tyrionos piálós-baszkódós töltelékszart kapunk. Cersei bár a megtévesztés mestere, nem iszik bort és a hasához kap, valamint felvillant egy terhes vagyok neonreklámot, de az agyafúrt Tyrion eszén nem jár túl. Ő Watson képességeivel felvértezve átlát a szitán, aztán agyafúrt módon valahogy odarángatja Cerseit megint a sárkányverembe.

Mindeközben Jon lépésről lépésre közelebb kerül a sárkányfétises luvnya ágyékához, gyorsan meg is beszélik, hogy próbálkozni fognak lombikprogrammal is, ha máshogy nem megy. Persze Cersei megjelenik, félrebasz minden eddigi igényt és nagyvonalúan harcba hív mindenkit, akiket eddig aljasított a Targaryenek ellen.

Mivel kirúgták a vágókat, ezért kapunk egy egységsugarú Kisujjas oltást, ezúttal Sansa kapja és a pszichopata húgával kapcsolatban döbbenti rá Baelish, hogy pszichopata. Dani kitalálja, hogy ha így megdumálták Jonnal ezt az utódlási kérdést, akkor rögtön el is mehetnének egy közös cruisera, mert sárkányháton túl gyorsan menne.

A töketlen Greyjoy még dumcsizik egyet a semmiről, aztán rommávereti magát a tengerparton, mert meg akarja menteni a Yarát. Persze kapunk tökönrúgdosós poént megint, de főleg a szekunder szégyen az, amitől el tudnánk süllyedni. Meg attól, hogy vajon hányszor dörgölik Theon nemlétező faszát még az arcunkba.

Aztán a teátrális faszkodást kimaxolva Sansa behívatja Aryát a trónterembe, ahol kiderül, hogy igazából a huncut Lord Baelish van most itt eléggé faszra húzva. Mondjuk nem kell hozzá különösebb tehetség, hogy egy látnok testvérrel és az összes létező tanúval egy házban kurva rossz ötlet konspirálgatni, plusz három rész óta látszott, hogy nem bírnak vele mit kezdeni. Fájdalmasan összegzik, hogy mi minden szart el lehetett volna kerülni, ha rögtön a legelején lelövik. A sorozat ismét emlékeztet rá, hogy gyakorlatilag az örökkévalóság óta tart és hogy az egésznek nem volt semmi értelme, mert most lebukott.

Hála istennek elvágja Arya a torkát, szóval nem kell több baszott unalmas jelenetet végignézni és megcsodálni, ahogy ezredszer villantja fel a gagyi pedomaci félmosolyát. Egen, tulajdonképpen mindent neki köszönhettünk. Ehhez képest egy jelentéktelen, jellegetelen mellékjelenetben lett vérbe fojtva. Na mindegy, ezt a szálat is elvarrtuk.

 Persze Jamie összebalhézik Cerseijel, aki kiderült, hogy hazudott (oh, mon dieu!), Euron igazabol elment seregért, megy tovább a banzáj, de most már csak három szereplővel. Egy pillanatig tényleg aggódtam Jamieért, nagyon adta volna, ha félbehasítja a Gyurika, de semmi. Mindenesetre az Euronos sereggyűjtés tök szép mentés volt, egy pillanatig azt hittem, hogy tényleg kiírják a sztoriból, csak hogy egy újabb röhejes deus ex machinaként visszatérjen.
Nem, ő egy jól előkészített deus ex machina lesz.

Hullik a hó a térképre, Jamiere, szól a Jinglebells. Közben Samwell megtudja, amit csak a Three Eyed Raven és pármillió tévénéző tudott eddig: Jonnak még a Jonnál is hülyébb keresztneve van, nevezetesen Aegon. És persze megint látjuk George R.R. Martin gigantikus seggét, ahogy belefingja a nulláslisztet az olvasók arcába, hogy tulajdonképpen Robert felkelése is egy nagy kamu szar volt, mert igazából az öreg Targaryen eléggé csípte a York Stark asszonyságot és ebből a frigyből született Jon.

Persze ezt csak akkor tudja megnézni rendesen a víziójában, amikor Samwell felvilágosítja, aki eddig ugyan lófaszt nem tudott az egészről, csak vacsora közben kussoltatta le a csaját, mikor az félinformációkat csepegtetett. Mindegy lófasz, ez már nem oszt, nem szoroz. Azon se buktunk ki, hogy ő is megtanult teleportálni.

A legfontosabb történés az, hogy végre visszatérünk az inceszthez: Egonka megkúrja végre Danit, szóval készül a Trónok harca spinoff két új királya, a Lannister baba meg a Targaryen baba.

A lényegtelen Aryás-Sansás-bambulós jelenet után, amikor már nem számítanánk nagyobb relevációra, hirtelen megjelenik a vikingcsávó. Meg voltam győződve róla, hogy ott fogják elvágni az utolsó évad előtt, hogy a fagyott fickó megjelenik döglött lovon és néznek nagyokat, de nem. Ez a rész a kielégülés része: hirtelen a kék lángú zombisárkány (akinek az utóbbi két napban még a szárnya is kackiásan kirojtosodott) lebontja az évezredek óta álló Falat, hogy előkészüljenek a Walking Dead és a Gyűrűk Ura szerelemgyerekére, azaz a 2018-as, remélhetőleg tényleg utolsó hét részre.

Kék láng, bazmeg…