Gulisio Tímea: A penész

Egy átlagos téli estén pillantották meg, mikor a kutya elveszett labdáját keresve az ágy mögé néztek. Egy fekete csík volt csupán a fehér falon.

– Penész! – mondta a fiú – pedig pár hete lefújtam – de most sokkal több van, mint akkor.

– Kis koromban majdnem meghaltam egy penész okozta tüdőgyulladástól! Azonnal tüntesd el! – utasította a lány.

– Csak néhány hónapja kezdődött.

– Ami azt jelenti, jó gyorsan terjed. Dörzsöld le ezzel! – nyújtott egy húsz százalékos ecetet, és egy mosogató szivacsot a fiú felé.

Ádám pólót kötött az arca elé, mert irtózik az ecetszagtól. Tünde már a penész gondolatától is tüsszögő rohamot kapott.

Hajnali egy óra lett, mire végeztek. A foltok eltűntek, csak a parkettán összegyűlt fekete tócsák emlékeztettek rájuk. Elégedetten tértek nyugovóra. Reggel Ádám felhívta falfestő ismerősét, adjon valami tanácsot az ügyben. Az illető páraelszívó berendezést javasolt, amit azon nyomban be is szereztek a közeli hypermarketben. A biztonság kedvéért a már száraz falra gombaölő sprayt fújtak.

– Bájbáj penész! – mondták, és leültek egy-egy lekváros bukta és gyümölcstea mellé.

A lány iskolába és színházpróbákra járt, a fiú belemerült a számítógépes játékok világába. Megfeledkeztek a penészről. Ám az hamarosan hallatott magáról. Monk, a flúgos nyomozót nézték az ágyon ülve, mikor ciripelésre lettek figyelmesek.

– Egy tücsök!

– Sok tücsök!

– De télen?

– Lehetetlen! – értettek egyet.

Kicsit elhúzták a franciaágyat. Ezernyi fekete csáp tekergett vissza a falba. Azt hitték, a szemük káprázik a sok tévézéstől. Visszafeküdtek, de a villanyt égve hagyták. Másnap mindent úgy csináltak, ahogy eddig, pedig mindketten tudtak arról a bizonyos dologról. Nem beszéltek róla, de „véletlenül” kulcsra zárták a hálószoba ajtaját. Mintha valamit bent akarnának tartani.

Teltek a napok, elmúlt egy hét, majd kettő. A ciripelés nem maradt abba, most már nappal sem hallgatott el. Füldugóval aludtak. Addig ment ez így, mígnem valami nyálkás fröccsent Tünde arcára. A páraelszívó teteje a szoba túlsó végében hevert. A szőnyeget, az ágyat is fekete, kocsonyaszerű cseppek borították. Úgy remegtek, mintha élnének. Sok ezernyi szemben csillant meg az értelem.

A lány sikoltott, mire a fiú fogott egy légycsapót, hogy azzal verje szét őket. Ám küzdelme inkább volt reménytelenül nevetséges, mint heroikus. A szemek ugráltak, akár a gumilabdák, és gúnyosan meredtek Ádámra. Tünde a mosdóba menekült. A wc-ülőkét felhajtva kis híján elájult: a csészéből szurokszerű, bűzös lé spriccelt. A lány hálóingben rohant az utcára. Hideg volt, kicsi lába a jeges aszfalthoz fagyott.

Néhány perc múlva a fiú is követte. Egy tuja tetejére ugrott a második emeletről. Bőre fekete nyomokat hagyott a hóban, mikor végiggördült a belső udvaron. A lány közelebb ment, de ösztönösen távolságot tartott tőle. Az utcai lámpák fénye egy erdei szörnyszerű alakot fedett fel.

– Mi történt veled? – ordította kétségbeesetten Tünde.

A rém szóra nyitotta száját, de csak valami taplórecsegés távozott belőle Ádám lágy baritonja helyett. Szakálla fenyőtőzeg, haja moha. Meztelen felsőteste fekete spórákkal pöttyözött, hasa puffadt és zöld, mint egy penészes zsemle. Szemei két kocsányon lógó gomba. Kicsit sem hasonlított szerelmére, mégis tudta, hogy ő az. Átölelte. A szörny felkapta, és rohant vele az erdőbe.

De sokszor kirándultak itt! Itt tanította meg Ádám légpisztollyal lőni. Kisfilmet is forgattak errefele. Mulatságos volt piros kabátban, vadászkalapban táncolni a fákkal és zombimozgással végigmasírozni a ligeten. Mindig erdő mellett szeretett volna lakni. Sokáig nem sikerült, panelről panelre költözött. De belül, a lelkében hívta az erdőt, és az beléköltözött. Ám ő annyira belemerült tennivalóiba, abba, hogy mindig mindenből a legjobbat, a legtöbb hasznot hozza ki, hogy nem hallotta, amint válaszol. Ádám a környéken nőtt fel, közel a természethez. Ezért volt olyan nyugodt és hallgatag. Mintha tudná, hogy az események után nem kell rohanni, eljön, ami eljön. De ő sem gondolta ezt így végig, csak a vadak névtelen sejtése munkált benne.

Havas januári orkán rázta a fák csontvázait. A pár egy barlangban húzódott meg, ahol egy régi kegyhely maradványait használták bútorokként. A fiú naponta háromszor a földbe fúrta magát, hogy vizet nyerjen. Várta a tavaszt. A lány szerelme testén nőtt gombából főzött levest, pörköltet. Így éltek boldogan hónapokig, családjuk halottnak hitte őket, így nem tartoztak senkinek elszámolással. A bajok nyáron kezdődtek. Már három hete nem esett egy csepp eső sem. A fiú haldoklott a kiszáradástól. A lány éhezett. Hűsítő koktélokról, grill-pecsenyéről ábrándoztak.

– Menjünk haza! – mondta Tünde.

– Menj te, én már nem bírok – nyögte Ádám. – De kérlek, hozz vizet!

– Így lesz – ígérte a lány, és már indult is haza.

Beütötte a kapukódot, a főbejárat kinyílt. Ám kulcsa nem illett a zárba. Kopogott. Egy harminc körüli, magas, fekete hajú férfi nyitott ajtót. Láthatóan ledöbbent a lány elhanyagolt küllemén.

– Hát te ki vagy, és mi történt veled? – kérdezte.

– Itt laktam mielőtt… De mindent elmondok, csak kérlek, adj egy pohár vizet!

– Rendben, de gyere be, fürödj le! Készítek egy forró teát! – mondta a kedves idegen.

– Köszönöm, elfogadom, de aztán tényleg mennem kell. Várnak…

Jól esett neki a meleg zuhany, a rózsaillatú tusfürdő. Elmerült a rég tapasztalt kényelemben. Sokáig időzött a vízben. Dávid tiszta, fehér törülközőt és egy kék fürdőköpenyt is készített neki.

– Nagyon köszi, de tényleg nem maradhatok sokáig.

– Hova sietsz?

Csak hallgatott, már szinte el is felejtette. Ja, Ádám, de talán kibírja még egy-két órát, míg beszélgetünk.

Elmesélte történetüket, csak azt hagyta ki, hogy szerelme növényszörnnyé alakult. Így beszámolója alapján úgy tűnhetett, Ádám erőszakkal kényszerítette csövezésre. Annyira jó meleg és barátságos volt itt minden, hogy hazugságát maga is elhitte. Dávid jóképű volt, független, tagadhatatlanul üzletembertípus. A teázás estébe nyúlt, sötétben meg már nem szívesen engedte ki az utcára a lányt… Így kezdődött kettejük története.

A mézesheteket Sri Lankán töltötték, és vettek egy nyaralót a Kanári-szigeteken. Viszonyuk amilyen ideálisnak indult, olyan unalmas és kiábrándító lett később. Dávid egyre többet dolgozott, még többet ivott és néha napokra kimaradt. Ősz végén már külön akartak költözni, nyilvánvalóvá vált, hogy van valakije. Mikor Tünde szóvá tette ezt, Dávid megütötte. A lány vérző szájjal menekült el, még össze sem csomagolt.

Három hónap múlva. Fiatal pár turbékol egy frissen festett és tapétázott szobában. A férfi sármos, tipikus metroszexuális businessman. A nő feltöltött szájú, szőke cicababa vastag keretes szemüveggel, afféle titkárnő-típus. Macskájuk, Siva, a main coon egy felhúzható egérrel játszik. Az egér befut az ágy alá. Siva akárhogy is igyekszik, nem éri el szőrös mancsaival. Az éppen szerelmeskedő gazdái mellé huppan, és keserves nyávogással kéri őket, vegyék ki. Nagy nehezen rájönnek, mit akar, és elhúzzák az ágyat. Az egyetlen, előző lakók után itt maradt bútordarabot. A látványtól hátrahőkölnek.

– Penész – mondja a férfi – Pedig pár hete lefújtam – de most sokkal több van, mint akkor.

A nő sikítana, de befogja a száját négy fekete kéz.