A téli napforduló

Imádom a téli napfordulót. Bár az tény, hogy csak most kezdődik igazán a hosszantartó, picsamód hideg, de mégis van benne valami reményteli megújulás, amit mindannyian átélünk így év vége felé.

Ebben a pillanatban zajlik a téli napforduló, azaz december 21. 17:28 percre UTC+1 szerint. A téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról déli irányban mozog, utána pedig fordítva. Ez az év legrövidebb nappalát is jelenti egyben. Nálunk épp 19 fok magasságban delel, ami mondjuk elég röhejes. A Déli-sarkon konkrétan ma egész nap fenn van a nap, állandó, 23 fokos magasságban kering.

A Déli-sark jelen pillanatban napsütés szempontjából egy jóval kevésbé nyomorult hely, mint Magyarország.

Ez jelenti a csillagászati tél kezdtetét és számtalan népszokás kötődik hozzá. A Hanuka, a Karácsony, a Saturnalia, a Kwanzaa mind erre épül, meg még vagy párezer pogány ünnep, mint például a regölés.

Egyes kutatók szerint a regölés a tizenegyedik században keletkezett, az augsburgi menekültektől származott. A regösök, míg István király figyelme rájuk nem irányult, kóborló, pogány hagyományokat ápoló vándor énekesek voltak. Jól jellemzi a keresztény hozzáállást, hogy párszáz évvel korábban még őket gyepálták a rómaiak, de a pogány regősöket boszorkánynak tartották és elég rendesen utálták. A téli napforduló ünnepét jelentette, párok összebűvőléséről és termékenységvarázslatról.

A regösök ősi, pogánygyökerű, varázserejű jókívánságokat mondtak a háziaknak, ez a leglényegibb eleme. Hiszen ők eredetileg nem közönséges köszöntők, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is. A regösénekek refrénje (“Haj regö rejtem”), az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak. A regösök az ősmagyar kultúrában a sámán énekmondója, ráéneklője lehetett.

Ugyanígy jelen van a germán népeknél a Yule szokásában, ami az elmélyülés és az ősök imádatának időzsaka. A teuton hagyományok szerint a saját megvilágosodásunk az ősökre való emlékezésben gyökeredzik. A druidák is szertartásokat tartottak, köszöntötték a napistent, Yule-tuskóval örömtüzet gyújtottak és körbetáncolták, énekelték.

Egyszóval: egy picit ma is ünnep van.