Légyölő galóca
Fura, hogy legtöbbször ez kerül a mesekönyvek illusztrációi közé, mert hát piros meg pöttyös, közben meg nem túl jó ötlet megenni – kivéve persze, ha sámán vagy vagy rénszarvas.
A légyölő galóca ugyanis mérgező – bár a halálos dózishoz alaposan be kell termelni belőle. Kicsit trükkös, mert az egyes gombák között eltérő, hogy mennyi pszichoaktív hatóanyagot tartalmaznak, úgyhogy ha az ember nem figyel oda, könnyen gyomormosás lehet a trip vége, szélsőséges esetben akár meg is halhat, úgyhogy már a sámánok is kitalálták, hogy a legjobb, ha valaki mással etetik meg, annak meg megisszák a vizeletét, úgy kevésbé undorító. A feladatra valami hegyomlás legényt választottak ki, hátha az nem pusztul bele.
Kevés legény hegyomlásabb, mint a rénszarvas, az ő étrendjükben pedig fontos helyet foglal el a légyölő galóca – márpedig a pszichoaktív anyag rájuk is hat, úgyhogy legelés közben összekötik a kellemeset a hasznossal, viszont ők nem halnak bele, ha véletlenül túltolják a gombát. A begombázott rénszarvasok kiszámíthatatlanul viselkednek, fura hangokat adnak ki, szóval betépnek, így ez a része a dolognak náluk is működik. Ja, és nem halnak éhen.
A rénszarvasok tudnak élni, na.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.