Egy szemétdomb
Ismét nálunk koncertezett a Metallica, már megint nem voltam kinn.
Ennek már hagyománya van, ahányszor voltak Budapesten, sosem mentem ki, de most már valamiféle dacból se megyek, inkább a kis klubkoncerteket érzem már a magaménak, minden közepesebbnél nagyobb bulin csak nézem az órámat, hogy oké, ez is megvót, de mikor hagyjátok már abba. Az internet népe viszont vadul találgatott, hogy vajon Magyarországon mit fog elsütni a zenekar, ugyanis a turné során minden országhoz társítottak egy helyi dalt, miután pedig a Queen már elsütötte a tavasz szelet, mindenkinek beindult a fantáziája, hogy vajon mi lesz az ikonikus magyar szám, amit feldolgoznak, a tegnapelőtti cseh buli után pedig, ahol a Jozyn z Bazyn volt műsoron, teljesen elszabadultak az indulatok. Nagyon nem nyúltak bele a szarba, kora délután még azt találgattuk, hogy a nézését meg a járását hogy tudja előadni a Metallica, de szerencsére megmaradtak félig-meddig hazai terepen, ami, ha nem is olyan szórakoztató, legalább hallgatható is: Tankcsapdát választottak.
Az én generációmnak a Tankcsapda felemás élmény, én egyáltalán nem vitatom, hogy van, amire büszkék lehetnek, vannak jó számaik is, csak valahol a Connektor:567 táján találtak meg, és ott is veszítettek el, bár az Agyarországot is bírtam – az se ma volt, na. Azt se bánom, hogy sikeresek lettek, azért mégis jobb, hogy – ha még poposan is – nem egy Hooligansról van szó, itt még nyomokban megtalálható a rock, az ősi számaikban pedig határozottan jelen van valami tök. Ez pedig tökéletes is lesz napindítónak.
(Egy szemétdombra szültek… Trash metal, értitek. De jó, hogy péntek van)
Post Comment
You must be logged in to post a comment.