Beszéljünk a fingról
Két téma között hezitáltam. A másik az emberi fej átültetése lett volna.
Szerintem a finggal mindenkinek számottevően több tapasztalata akad, mint a fejátültetéssel, szóval maradjunk ennél.
So mindenben, amit eszünk, olyan szénhidrátok vannak – főleg zöldségekben, gabonafélékben, és gyümölcsökben -, amelyhez a testünk nem rendelkezik a szükséges lebontó enzimmel. Ezek aztán a vastagbélben kötnek ki, amelyet az ott élő baktériumok szépen lebontanak, és fermentáció útján gázt termelnek.
Ami a jó hír, az az, hogy eme bélgáz 99 százalékban szagtalan. Erről jut eszembe…
Bölcs Salamon monda vala, Hangos fingnak nincsen szaga, De amely fing hangnélküli, Annak szaga rendkívüli.
Gondolom, mindenki pontosan tudja, melyek az igazán szagindukáló ételek. Bab, brokkoli, karfiol. Na most, amiért ezek szaglanak, az az, hogy ezek ként tartalmaznak. Igen, a kén éghető. Igen, a fingot be lehet gyújtani. Nem, nem érdemes ezzel szórakozni.
Ha szénsavas lötyit iszunk, többet fingunk. Így ugyanis rengeteg levegőt nyelünk, amelynek a nagy része mindenképpen odalent fog távozni, igaz, szagtalanul.
A fingot nem érdemes visszatartani. Két okból; mert úgysem lehet, meg mert nincs is értelme. A fingás ugyanis azt jelenti, hogy a bélrendszerünk egészségesen működik, a maga csodálatos kis mikrokozmoszával együtt, azzal a kis galaxissal, amelyet a bennünk élő kis mikrobaktériumok jelentenek. Tehát ha fingunk egy recsegőset, gondoljunk hálával belünk kis őreire, amelyek egészségesen tartják testünket, és azt teszik, amit a jó katonák; parancsot teljesítenek.
Jó étvágyat a vacsorához!
Post Comment
You must be logged in to post a comment.