Egy szerény kék kígyó – és amit tudni akartál róla

A mérge tízszer halálosabb a kobráénál, de egyáltalán nem támad. Legfeljebb önvédelemből.

A sárga ajkú “tengeri kígyó” (Laticauda colubrina) életviteli szokásairól írt egy remek cikket Anne Marie Helmenstine, Ph.D.

A cikkét itt találjátok a ThoughtCo oldalain.

Ki nem találnátok, miért hoztam el nektek?

Mert kék. És szürke, mint a titán.

A Snake with 5 Names

Így ismerik:

• banded sea krait
• yellow-lipped sea krait
• colubrine sea krait
• banded sea snake
• Laticauda colubrina

A “sea krait” és “sea snake” megkülönböztetés nem véletlen.

Sokan – tévesen – tengeri kígyónak tartják, ahogy a magyar elnevezése is erre utal, de a valódi tengeri kígyókkal ellentétben elvannak a szárazföldön is, nem nagyon zavarja őket, ha átmenetileg nem jutnak vízközelbe.

Időnként vedlés és szaporodás céljából persze vissza kell térniük a vízbe, de életük több mint felét a szárazföldön töltik, amíg a tengeri kígyók szinte csak a vízben élik az életüket.

Angolnákkal, kisebb halakkal és rákokkal táplálkoznak, egyáltalán nem emberevők.

Meglepően kíváncsiak, 2009-ben a National Geographic búvára számolt be róla, hogy egyikük követte fél órán keresztül, de nem támadt rá. Egyúttal azt is megfigyelte, hogy a két végén nagyon hasonló, ezért a korallok közé bújva a hátsó végét a támadások elleni álcaként is használhatja. Sem az életvitelük, sem az élettartamuk nem ismert a tengertudományos kutatók számára, ezért érdekes minden új fejlemény.

Ami szintén érdekes, hogy amíg a faj nőstényei átlag száznegyven centi felettiek, a hímek alig érik el a kilencvenes hosszt.

A hímek sekélyebb vizekben ejtik el zsákmányaikat, egy alkalommal akár többet is, a nőstényeik viszont többnyire csak egy nagyobb áldozatot szemelnek ki és kapnak el.

A nőstények átlag 10 tojást raknak a megszokott szaporodási területeiken, az ezt megelőző szex jellemzően két órás aktus, szóval azért eléggé odaadók a felek ha a szaporodásról van szó.

Új-Kaledóniában “tricot rayé”, kábé “izzasztó csíkos” névvel is illetik, mert a marásuk – annak ellenére, hogy akár gyerekeket is a közelükbe lehet engedni – túlságosan megemelkedett vérnyomáshoz, cianotikus tünetekhez, bénuláshoz és végül akár halálhoz is vezethet, ha nem kezelik megfelelő módon és időben.

Halászok szoktak így járni, amikor a hálóból hirtelen előbukkan a váratlan kékség.