Megszökött az Ősz
Idén elmaradni látszik a kedvenc évszakom. Szeretem az őszt.
A színes leveleivel, a különös napnyugták varázslatos fényeivel.
Kaptam pár fotót a fodrozódó balatoni hullámokról és rögtön válaszoltam, hogy milyen jópofa ez az enyhe szépia effektus, de nem feltétlenül kellene rárakni a képekre.
Jött azonnal a riposzt: nem történt semmi ilyen, nincs effektelve, ezek a természetes fényviszonyok, ilyet lőtt magától a kamera.
A digitális korszakban ritkán találkozni azzal, amikor “puhák” a fények, valahogy minden enyhén eltérő tónusba hajlik és amíg a szemünk adaptálódik hozzá elég gyorsan, hiszen az evolúció így találta ki, a CMOS szenzort nehéz becsapni, akkor is ha nem full-frame, csak esetleg m43 vagy kisebb. Más a dinamikatartománya, más az érzékenysége, viszont le tudja képezni a nyári-őszi fényviszonyok különbözőségét.
A mai jó8 zeneposzt előtt legyen itt egy kis őszi hangulat, mindenkinek aki szereti.
Ady és Latinovits a legjobb páros egy kis esti merengéshez.
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
https://youtu.be/OFFy19NeUoU
