Csoda
Az ünnepekkor nálunk járt a Szentlélek.
Az egész ügy onnan indult, hogy lett két fiú egérkénk, Castor és Pollux. A csíkos egérkékben az a jó, hogy egyáltalán nincs egérszaguk, hanem így elvannak az odúban, bekuckóznak, tekerik a mókuskereket, tehát élik a tisztességes egér mindennapokat.
Castor az ünnepek alatt picit talán kitelt. Talán túl sok uborkát ehetett. Mert azt kapnak rendesen, folyadékbevitelnek sem utolsó, de amúgy a magvak mellett előszeretettel el is rágcsálják.
Azt persze ne is kérdezzétek, hogy minek a három cica mellé két egér, ilyen felvetésekre sosem válaszolok. Van és kész.
Na de ott tartottam, hogy Castor ünnepiesen telt lett és össze-összebújtak, Pollux is kísérgette mindenhová a csőrendszerükben, nem ritkán együtt tekerték a mókuskereket. Ez az egérkéknél egy teljesen elfogadott magatartás, hajnalban ha arra ébrednél, hogy berezonált a mókuskerék fél ötkor, mert rákezdtek az egérkéid, az teljesen comme-il-faut, tekernek mint a veszedelem, akár párban is.
Na de ami tegnap történt, arra senki nem számított.
Castor elvonult, van egy aprócska búvóhelyük, hogy ha rájuk törne a félénkség, akkor se legyen gond, stresszmentes a környezetük, érezzék magukat jól.
Ámde Castor mellett egyszer csak három apró kisegér kezdte el nyitogatni a szemét, rá kellett jöjjünk, hogy már nem kettő, hanem öt egérkénk van.
Ami azért különös, mert a fiú egereknél egészen ritka a szaporulat.
Most két eset lehetséges: vagy az tévedett, akitől kaptuk őket vagy pedig a szentháromság bizonyosodott be és áldást kaptunk az ünnepekre, az egyik fiút megérintette a Szentlélek.
Én az utóbbiban hiszek. Ott szuszog három apró kis csíkos, nyitogatják a szemeiket, akkorkák mint egy fél kisujjnyi csemege uborka.
Én mondom, ez csoda.
