A gasztro témák elég hálátlanok, mert ízlésen nincs mit vitatkozni.
De ilyet? Összelegóztam szépen a burgonyát nagy szemcsés tengeri sóval. Pipa.
Összelegóztam az Angus, 21 napig érlelt marhát, szépen kérgesre megsütöttem ahogy illik. Medium rare. Pipa.
Erre mit kérnek hozzá? Kecsöpöt.
Mára azért hoztam egy chutney-t.
Aki kitalálta az egész marháskodást, menjen a francba. Egy bablevessel is simán jobban jártam volna.
Valahol tökmindegy, hogy Felix, Knorr vagy Globus. Akár Heinz.
Ez egy életérzés.
és gondosan kikapartad a húsvillával a szemüregeiket, mielőtt belehugyoztál a koponyájukba?
Nők.
Szépek, jó az illatuk és jól mutatnak a kertben.
Ez a kecsöp kérdés kicsit aggasztó, kezdeni kell vele valamit.
na, majd ezzel hitegetem magam, mikor marhabőr munkáskesztyűben, meg béna kerti pacskerban és kinyúlt pólóban ácsorgok leizzadva egy kapára támaszkodva a rózsaágyások mellett. Hogy jól mutatok a kertben.
igazából anyám kertje, ilyen kis mini arborétum.
Neki csak az tetszik, aminek virága van. Kicsit macerás, de szeret benne vacakolni, csak már nemigen bírja.
Leszámítva a tányéron azt a piros pöttyöt a többi kibaszott jól néz ki és meg is enném.
Nem. Ez az érdekes, hogy valójában nem néz ki elég jól, mert tök sápadt az egész és tényleg hiányzik a tányérról a szín a piros pötty nélkül. Szóval valami színes cucc kell oda.
Attól ízileg még lehet okés.
Parancsolsz, kérlek?
https://uploads.disquscdn.com/images/a1ce290a64ef3ced8221334ad9aabc4547adb326368cfb73b6d7f1433e5460f5.png
na igen, ez már majdnem jó, de egy kis hagymalekvár vagy paradicsomsali tökmagolajjal, fokhagymával, friss zöldpetrezselyemmel vagy kopaszbarack felcsíkozva, vagy mittomén.
Ilyen hagymás dolgot szoktam volt jó régen készíteni, nem lekvárt, mert a lilahagyma mondjuk önmagában is elég édes.
A chutney talán jobb szó, sok érdekes fűszerrel, fahéjjal, csillagánizzsal, mittudomén, eléggé adja.
Egyszer csináltam lilahagyma lekvárt, ha jól emlékszem méz is kellett hozzá. Finom volt, valamilyen sülthöz ettük, de határozottan emlékszem, hogy a lábas ment a kukába utána, anyu eléggé izgatott lett emiatt és mondta, hogy innentől rántott hús egy évig a lábas emlékére.
Ex-apósomtól kaptunk egyszer hagymalekvárt. Én nem tudom, mi lehetett benne, de eskü foszforeszkált a sötétben. Így néztem: nem merem. Egy barátom átjött, készített ilyen tejszínes akármit és hozzá söröztünk a lányokkal, aztán megkérdezte, hogy elviheti-e, mert neki ízlett.
Mondom, hogy a viharba ne?
Időnként emlegeti, én meg nem kérdezem meg, hogyan készült, a végén még valami sötét titok derülne ki.
én csak szétfőzöm a hagymát és hozzáöntök egy csomó balzsamecetet meg pár szem szegfűszeget. működik
De foszforeszkál a sötétben?
Naugye.
nemtom, világosban ettem, és nem néztem magamba
A kamra magányában csak te vagy és a kamra.
Meg a hagymalekvár.
Onnantól semmin nem szabad meglepődni.
Ezt is marha mellé raktam össze.
Marha ennyit már nem érdemel!
nem is neki készült, hanem köretnek hozzá…
Én marhahúst ilyen mód itthon nem készítek. Csak hagyományosan vállalom be, pöri, gulyás, esetleg valamilyen tokányféle. Ha étteremben rendelek, mindig párolt zöldbabbal és répával kérem a steak burgonya mellé. Meg finom a zöldbors mártással is. Ezek a színek hiányozhatnak. Ebben az eseteben az ízvilágra gondoltam. Mert ha letakarom a kecsöpöt tetszik a tálalás puritán egyszerűsége 🙂
mi főzni is szoktunk marhát táfelspiccnek, ahhoz pedig tejszínes spenótmártás dukál.
Nagyon, nagyon, nagyon finom.
Azt egyébként ti is látjátok, hogy ez a második fotóm, ami 5-7 fokot balra dől?
Most járhatok utána, hogy ez melyik rendkívül halálos kór tünete lehet?
Így legyen valaki rendes hipochonder.
Gót zenéket hallgatok, kiülök a kertbe pipázni és kutyákon fogom nyugtatni az alsó végtagjaimat.
Tartok tőle, hogy jó lesz.
Másfél órára elvesztettetek.
nyugati gót, vagy vizigót?
kicsit kurvára irigy vagyok.
Te pipázol?
You must be logged in to post a comment.
40 comments