Etnogasztro hétvége: a kakasütés

Az egyik legszebb nevű népszokásunk sajnos nem az, aminek elsőre hangzik, pedig fogadjunk, hogy neked is csinosan megformált szardarabok ugrottak be egy tepsiben.

Lassan, vagy nem is olyan lassan búcsúzunk a farsangi időszaktól, de még pont időben vagyunk ahhoz, hogy megemlékezzünk a kakasütésről, arról a hagyományról, amelyet a horvátországi Várdarócon még mindig tartanak, csak most már PETA-kompatibilis módon, az eredeti szokás szerint ugyanis itten kakasokat kéne gyilkolni, méghozzá annak a terhe alatt, hogy ha nem jön össze, a falu baszhatja az idei évet, rossz lesz a termés, szerencsétlen fickót meg egész évben vörös kakasnak fogják csúfolni. Ez utóbbiba bele se merek gondolni, hogy milyen borzalmas lehet.

Régebben persze szélesebb körben tartották a szokást, a kaposvármost szerint Európa más tájain is élt a hagyomány, méghozzá nem is feltétlenül ugyanakkor: míg mondjuk Kaposhomokon vagy Bőszénfán hamvazószerdán tartották, Gerézdpusztán vagy Jutában már a húsvéthétfőt választották, sőt akadt, ahol a búcsú vagy a szüret látványossága volt. A cikket jegyző Király Lajos szerint a csurgónagymartoni kakasütés világhírűvé is vált, mert maga Brigitte Bardot emelt szót az állatkínzás ellen.

Nem is kakát sütnek 🙁

Mint az már valószínűleg kiderült az eddigiekből is, a kakasütésen sajnos nem kakát sütnek, hanem kakast ütnek, de ennek is elég sok változata maradt fenn. Várdarócon a Nyest szerint hagyományosan egy élő kakast temettek a földbe úgy, hogy csak a feje látsszon ki, majd egy bekötött szemű legénynek doronggal játékosan le kellett csapnia az állat fejét, máshol kaszáról írtak, itt mondjuk könnyítés volt, hogy ehhez nem kellett bekötni a kaszás szemét, szívás volt viszont, hogy ha nem sikerült a mutatvány, egész évben az adott legény volt a fasz a faluban.

Király Lajos egy másik szokásról számol be: itt egy lyukas fazékba rakták a kakast, és csak megforgatták a legényt, a szemét nem kötötték be. Itt némi hazárdjáték-jellege is volt a dolognak, nevezési díjat kellett fizetni, akinek sikerült agyonütnie a kakast, az megkapta a dögöt. Olyan lehetett ez, mint a lottóötös, mert a lehető legritkább esetben sikerült agyonütni szerencsétlen állatot, a nevezési díjat viszont kollektívan elitták, szóval valami értelme mégis volt a dolognak.

A Néprajzi lexikon további változatokról is tájékoztat bennünket Hétfaluból: itt az volt a szokás, hogy egy kakast meg egy tyúkot kötöttek ki egy-egy cölöphöz, előbbit a fiúknak le kellett nyilazniuk, a tyúkot meg a lányok verték agyon bottal. Kiváló rekreációs programnak tűnik.

A legtöbb helyen már betiltották a valódi kakasütést, kakaslövést és hasonlókat, ha még tartják is a szokást, Várdarócon plüssre cserélték az állatot, a már említett Hétfalu környékén pedig kakast ábrázoló céltáblákra nyilaznak, ha még nyilaznak.

Ami a kakasütés másik értelmezését illeti: nem igazán lepődtem meg, hogy a széles nagy interneteken ez is felmerült már, az Uncyclopedia például egy egész szócikket szentelt a szarevésnek, de a Quorán is felmerült, hogy vajon mi történik, ha rántott betyárkörtére vágyunk. A Kopi Luwak kávé, mint létező luxuscikk még tulajdonképpen meg is felel minden kritériumnak, hiszen tényleg egy cibetmacska szarja ki, és meg is pörkölik, ehhez mérten a pandaszarból készült teára már a szemöldökünket se vonjuk fel.

További kellemes tavaszodást kívánunk, lazán kapcsolódó szokásos audiovizuális bárminkben ezúttal a kakasoknak állítunk emléket:

https://www.youtube.com/watch?v=x0FAosDi4XA