Szerszám szombat #44 – eriggy le a bótba fiam, elemér’

De anya, én a lányod vagyok!

Bizonyára mindenkivel – aki valaha kvarcórát hordott – előfordult már, hogy az amúgy rendkívül pontosnak számító időmérője egyszer csak megállt.

Ilyenkor rövid fejvakargatás után irány a legközelebbi pláza, ahol a nemrégiben műkörmösnél járt órabolti asszisztens elvégzi a kötelező feladatot, majd a pláza elhelyezkedésétől függő árszinten fizetendő összeg kicsengetése után a következő elemcseréig boldogan hordja a hamvaiból feltámadt karóráját az 1500 forintjától megszabadított tulaj.

Sokakban rögtön felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi kerül egy elemcserén ennyibe? Amikor az óra elemmel együtt 699 Ft volt a szezon végi kiárusításkor a nagyközértben.

Ha csupán az anyagköltséget vesszük, akkor kb. 50-100 Ft-ról lehet szó, ennyi maga a gombelem a kínai nulla köves kvarc szerkezetekbe, kitart további egy-két évig. A pattintós hátlaphoz kellhet még egy toknyitó kés és egy műszerész csavarhúzó sem árt, ha esetleg négy-hat csavar tartaná az egyáltalán nem vízzáró hátlapot. És öt percnyi munkadíj.

De valóban ennyi volna egy szakszerű elemcsere? Nos, feltehetően semmiképp.

Az órás szakma előírásai szerint meg kellene mérni a szerkezet áramfelvételét, összehasonlítani a katalóguslap tól-ig értékeivel és annak függvényében további kenési, karbantartási feladatok után cserélni a tok vízhatlanságát biztosító tömítéseket, majd adott esetben nyomáspróbázni a befejezett műveleteket. Ez egy szakképzett órásnál már egy teljesen más kategória, a szerkezet típusától függően 5000 Ft-tól indul, és arra jön rá a nyomáspróba plusz a svejci felár, ha márkaspecifikus szervizhez fordulunk. Egy-három hét átfutási idő után át is vehetjük az ismét néhány évig pontos időt mutató kedvencünket.

Egy apró bökkenő azért van, ugyanis az órásmesterek rendre nem tudtak megélni a fokozódó konkurencia mellett az 1000 Ft-os elemcserékből és mostanra sorra végleg bezártak, esetleg nyugdíj-kiegészítésként, a szakma szeretetéből csinálják, ameddig bírják fizetni az üzletük rezsidíjait.

Mielőtt lógó orral elindulnánk a műkörmös lányhoz a szomszéd plázába, érdemes azért végiggondolni, hogy ha ő meg tudja csinálni az elemcserét, akkor mi magunk miért is nem?

Azzal együtt, hogy a több köves svájci óraszerkezetek esetében legalább minden második elemcsere alkalmával érdemes a megpróbáltatásokat esetleg túlélt órásunkat felkeresni, 7-10 évente nem árt a kvarcórákat sem leszervizeltetni, ugyanis hasonlóan illékony kenőanyagok kerülnek a csapágycsészéikbe, mint az azonos kőszámú automata és mechanikus szerkezetekébe.

Akik – hozzám hasonlóan – egyszerre szeretik a fölösleges holmijaikhoz a fölösleges szerszámokat is felhalmozni, ilyenkor nem csak a bezáródó ajtókat látják maguk előtt, hanem egy-egy újabb lehetőség felcsillanását, hiszen egyszerre lehet hódolni a szerszám szombati DIY hóbortnak és a végeredményt a saját dicsőségünk vagy éppen kudarcunk élményével elkönyvelni.

Különösen igaz ez abban az esetben, ha egyszerre két áldozatunk is került, ugyanis úgy jártam, hogy egyszerre kettő karórám is produkálta az EOL (end-of-life) elemcserére figyelmeztető jelzéseket. Nem kell túl nagy dologra gondolni, ilyenkor annyi történik, hogy a szerkezet nem másodpercenként lépteti a mutatót, hanem – gyártótól függően, ebben az esetben – négy másodperces ugrásokkal.

A szerszámigény a jobb minőségű, csavarmenettel záródó hátlapoknál a toknyitó (nem kell túlzásokba esni, de nem is érdemes gagyizni sem, nekem a Rolson márkájú elég megbízhatónak tűnik és működik is), órás (nem műszerész) csavarhúzó, opcionálisan stift eltávolító a szíjhoz, de az inkább csak a kényelmes hozzáférést szolgálja.

Tehát első lépésben mérjük fel, hogy mivel állunk szemben. A tok nyitása után szemrevételezzük magát a gombelemet. Aki vaksi, bátran használjon lupét, ha már az is van kéznél.

Az első alany egy három köves ETA PreciDrive szerkezet, az elem típusa SR920SW, leánykori nevén 371-es.

A második alany egy 27 köves ETA kronográf, az elem típusa SR936SW. Egyúttal azt is megtudhatjuk a két csavarral rögzített záróhídról, hogy a 9 azt jelenti a számozásban, hogy 9,5mm az átmérője, a 36 pedig azt, hogy 3,6mm a magassága. Az SW arra utal, hogy 1,55V-os ezüst oxid lesz az, amit kérnünk kell a szaküzletben.

Itt jön a következő bökkenő. Az internet korában mindent meg lehet rendelni online, az elemkutatási stratégiai akció szinte azonnali sikerrel kecsegtet, egy apró szépséghibával: a házhoz szállítás költsége 1500 Ft. Legyinthetnénk ilyenkor, hogy megette a penész az egészet, hiszen ha a kevésbé közönséges elemek darabja 3-600 Ft, akkor se jön ki a matek, mehetnénk helyette a plázába a műkörmös lányhoz, nála biztosan megvan 2500-ért tokkal vonóval.

Vagy meg lehet rendelni 30-50 napos szállítással az AliExpressről. Addig viszont megállnak az órák és azért lógathatjuk az orrunkat.

A borúra a derűt az hozhatja el, ha szerencsénk van és a budapesti Kis-Ázsia mellett lakunk, ugyanis ilyenkor csak három perc autókázás és máris eljutunk a gondtalan pénzköltés mekkájába, ahol minden kapható, még az is ami nem.

A számítás ezúzzal is bevált, az Ázsia Center nem okozott csalódást, a nyugati szárny földszintjén természetesen azonnal egy darabos kiszerelésben hozzá lehetett jutni az amúgy 3-6 darabos bliszteres csomagolású elemekhez. Mégis mi az ördögöt kezdenénk a maradékkal? Mire megint cserélni kell 3-5 év múlva, addigra eltűnik a többi kacat között. 300 Ft volt a kisebbik, 500 a nagyobbik, bolondnak is megéri.

A zsákmánnyal boldogan hazaloholva még egy remekjó magyarázatot is vihetünk, hiszen utunk eredeti célja a prémium kutyatáp beszerzése volt, az elemeket csak úgy találtuk mellé.

Miután gondolat gondolatot, majd tett tettet követett, az órák az elemek cseréje és a tokok zárása után mostanra ismét vidáman ketyegnek.

Persze minden valamirevaló DIY hobbista álma, hogy ha már csinál valamit, legyen látszatja is, ezért egyúttal úgy döntöttem, hogy a kissé gyászos állapotú, búvároknak tervezett fémszíj csatja is megérdemel egy kis törődést. Ezeket a mélyebb felületi karcokat hordás közben leginkább az asztallapok okozzák, egy idő után a csat elveszti az eredeti matt szatén fényét.

Megfelelő eszközzel viszont pár perc alatt vállalható, egész szépen szálra húzott felületet kaphatunk.

Már itt a köztes állapoton is látható, hogy nem lehet cél a gyári logo kipolírozása valami barkácsboltos forgószerszámmal, a művelet kézimunkát igényel, az eredeti felülethez legközelebb álló szemcseméretű csiszolóeszközzel.

Ami ezúttal nem volt más, mint a műkörmök csiszolásához is használt 400-as, szivacs alapú polír.