HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

CelluloidSzerrszámszombat

Csőmozi #150: Egy marék orfanit – Várkastély a Kárpátokban

Főzzétek meg a virslimet, hasadnak a nukleárisok, gőzpunk opera knédlivel, és még megannyi jófejkedő alcím ugrott (vánszorgott) be, de egyik sem közelíti meg a cseh humor és képzelet eme ünnepét.

A kivételes alkalomra – nem karácsonyra, hanem a 150. csőmozira, bár tulajdonképp mindkettőre alkalmas – valami igazi, úgynevezett örömmozit akartam, így magammal teljes egyetértésben kiáltottam fel, hogy hát persze, a Várkastély (Tajemství hradu v Karpatech)… amikor magától értetődően jutott eszembe e korát megelőző történelmi-fantasztikus-parodisztikus agymenés a husáki Csehszlovákiából. (Francokat, régóta spóroltam rá, mondhatni eldöntött ügy volt.) Míg korunk az agyatlan fogyasztói kapitalizmus és a bolsevizmus legundorítóbb vonásait kívánja egyesíteni, különösen tájainkon meglehetős sikerrel, addig a létező szocializmus árnyoldalai mellett megvoltak az előnyök is, pl. a kommerciális meggondolásoktól nem vagy alig zaklatott filmgyártás tető alá hozhatott olyan valószerűtlen alkotásokat, amelyeknek kalmárszelleműbb éghajlaton nem sok esélyük lett volna. Oldrich Lipský, a klasszikus Limonádé Joe rendezője ebben a ’81-es művében sikerrel viszi tovább ökörségét, izé, örökségét, már ami a teljesen lökött, ám mégis vadromantikusan komoly kalandokat illeti. A cselekmény meglepő módon egész egybevág az eredeti Verne-regénnyel, a kivitelezés azonban fényévekre van az író pedáns nevelő szándékától a technika és tudomány legújabb csodáiról. Helyette vidámparki lelkesedéssel rohan be a dédszüleink rozsdás zenélő dobozaitól zsúfolt sufnitól az elhagyott szellemvasutakig mindenhová.

A hatások közt ott a kalandregényektől a gótikus mesékig majdnem minden, de akár az Olajfalók az abszurdumot legtermészetesebb valóságnak vevő áldokumentarista agylövése is. A végzetes szívfájdalmára a sosemvolt Farkasfalva – Zalasár tengelyen gyógyírt kereső főhős Teleki gróf Tölökről, nem pedig fordítva. Civilben Il Contecanto néven a helyi babonás parasztok közé ereszkedő operaénekes az inasával pont olyan, mint a rettenthetetlen vámpírvadászok Krolok vára alatt, a nagy műgonddal összerakott tárgyi környezet a Hammer-horrorokat idézi és a műtermi Transzilvániákat. Persze a gyarmatosító angolok a maguk naftalinszagú díszleteiből itt mindig idegenek lesznek, szemben velünk, akik közép-európai, vagy még inkább észak-balkáni fineszünkkel tudni fogjuk, milyen hangot kell megütni zalasári csendőrséghez írt levélben, vagy éppen milyen pálinkát kell lengetni a subahalom előtt a sarokban, hogy a mélyéről előmászó nagyapó előadja az Ördögvár történetét. „Ez az ember valóságos Homérosz” – mondja rá a költői lelkületű Contecanto, ő amúgy az elborult II. Lajos bajor királyhoz, Neuschwanstein kitalálójához hasonlóan imád az inasa által sziklacsúcsokra kipakolt karosszékből gyakorolni. Hangja csillárokat és titkos lifteket mozgat, a történetnek annak a pontján igen hasznosan. A sztorit a nagyszabású romantikus őrület vezérli, az ördögi Gortz Róbert báró pl. azért rabolta el Teleki gróf élete szerelmét, mert úgy gondolja, gépeivel a tökéletlen testnél jobban megőrizheti az isteni hangot.

Az ökörködés és a burleszk-elemek helyenként Picasso kalandjaiig is felérnek, ami nagy szó, ezzel együtt a sötétebb vagy groteszk elemeket sem tompította senki, Gortz báró samesza így elképesztő gőzrolleren repeszt és papírsárkányra szerelt szemkamerával kémkedik a gazdájának, aki természetesen szakállbodorítás közben veszi az adást. A hősszerelmeseket a társadalom aljától a tetejéig puszta káprázatával megbabonázó Salsa Verde művésznő is marad, ami volt, vetített kép, ill. haló por, szép megfelelőjeként a mozgókép hatalmának. A bomlott házitudós, Orfanik doktor egyenesen kísérleti atomcsapást végez, többfunkciós mechanikus kiber- vagy inkább óraműkezéért és sok más stop-motion trükkért Jan Švankmajer felelt. A film dialógjai az imdb szerint beépültek a cseh köznyelvbe, mint nálunk a jöjjön közelebb, Safranek vagy az oroszok a spájzban, a magyar néző erről lemarad, viszont a honi szinkron dicső napjait idéző hanggal nézheti pl. itt.

 

HOLDKOMP