Legénykonyha – lassú pulyka

Aki valaha is találkozott már a rossz sorsának jóvoltából ünnepi pulykával, az nagyjából tudhatja, hogy élete egyik legborzasztóbb gasztroélményével kellett szembesüljön.

Ez ráadásul egy évről évre ismétlődő rémálom, ugyanis a szárnyasételek elrontásának közel végtelen módja van, az ízletes elkészítésük viszont behatárolja a módszertant és az eszköztárat is.

A pulyka eleve tájidegen, nem hogy nem őshonos, de leginkább kiszorította a libákat és kacsákat a hétköznapjaink gasztronómiájából.

Persze ilyenkor beindulhat a gasztroéttermiségi krákogás, hogy egy kacsamúszos bégel a belváros elit negyedében rozéfröccsel mennyire kiadja, de ne legyünk túl naivák, a kacsa szinte összes alkatrésze mostanra melléktermék, gyakorlatilag ipari hulladék és olyan áron is vehetjük meg. Egy adag konfitált kacsaszívért, horribile dictu kacsazúzáért a sztárséfeknél odaadnák a saját fél veséjüket az arra képzettek, nálunk meg a nagyközértben hetven deka kacsa aprólék, far-hát és nyak meg mindenféle (máj, szív és zúza is az egységcsomagban van!) kevesebbe fáj mint egy gombóc fagyi.

De mégmielőtt elkanyarodnánk túlságosan a szárnyasok belezésébe, térjünk vissza mai választottunkhoz, ami egy bébipulyka. Amikor a nagyközértben sütnivalót választunk, nem árt figyelemmel lenni azokra a körülményekre, amelyek majdan determinálják a végeredményt, azaz a sütőedényeink mérete, de még sokkal inkább a sütőnk térfogata.

A pulykát lehet elkészítés előtt is darabolni, de azért mennyivel elegánsabb és időkímélőbb egyben odarakni. Törekedjünk is erre.

Nos, a recepteknek se szeri se száma, nem kell a szomszédba menni pulykatudományért, be kell csak sózni a dögöt és bedobni a sütőbe, kb. nyolcvan dekánként egy óra és az eredmény majdnem pürfekt.

Álljunk is itt meg egy pillanatra, mert a szokásos módon, Karancs 4T gázsütőben elkészítve a legkisebb pulykánkkal is legalább öt óra odafigyelős baszkodásra kell számítani, akkor még az ünnep egyéb vonzataival nem is számoltunk.

Mit tesz ilyenkor a tapasztalat? Lekozmáltuk a narancsos verziót tavalyelőtt? Odaégett a múltkor vállalhatatlanul a diós, mert pont az a húsz perc nem kellett volna pluszban, amíg levittük pisilni a kutyust? Faforgácsra hajazó lett a dög mellehúsa, a lábai meg mint két fapiszka?

A kalandozásaink egy irányba mutatnak, a lassúfőzővel egyszerűen nem nyúlhatunk mellé.

Mi az ördög az a lassúfőző? – Teheti fel a kérdést bárki, aki még nem találkozott egy alulról villanyossággal fűtött kerámiaedénnyel. Egyszerű mint a rakott kemence, soha nem kozmál, mégis mindent megkészít. Egy nagyobbacska izzólámpa teljesítményfelvételével vetekszik, tehát az elszálló villanyszámla miatt sem pont ezért fogunk az adósok börtönébe kerülni.

Amikor lassúfőzőt választunk, válasszuk lehetőleg a legeslegegyszerűbbet, azzal nem érhet csalódás. Belerakhatunk két kiló marhát, egyben egy fél malacembriót libába töltve, ha a két teljesítményfokozatú kapcsolón (LOW/HIGH) megtaláljuk a megfelelő (LOW) beállítást, a baráti társaság és a rokonok is meg fogják süvegelni a tehetségünket.

A pulykabébi is legyen lehetőleg ennek megfelelő méretű, azaz ne szárnyalja túl a lassúfőzőnk befogadóképességét. Ez a gyakorlatban egy nagyjából négy kilósnál nem nagyobb jószágot jelent. Ilyet mint ez itt, ni:

A diszkréten a hátsójába illesztett egész vöröshagyma és egész fej fokhagyma sem azért került oda, mert valaki belebotlott, ezt bizony így írja elő a tudomány, a pulykánk hasüregét márpedig meg kell ezekkel tölteni.

Örök polémia a fűszerezés. Sózni kell. Ez megkerülhetetlen. Sokan a zöldfűszerekbe bonyolódnának bele, de hát könyörgöm, decembert írunk, hogy a picsába szerezzünk be friss zöldfűszert? Sehogy? Akkor marad a színes bors.

Nagyjából eddig tartott az internetes amerikai gasztrobloggerek művészete, kérem, kapcsolják is ki, vége. Fedőt rá.

Vagy mégse?

Akiben ott lakik a vele született legénykonyhás maradékos konyhamalac, találhat ilyenkor az ünnepélyes sütögetéshez fel nem használt, két kanálnyi mézet.

Esetleg még szeletelt mandulát, némi nádcukrot és nem is kell sokat vacakolni, rá kell csak illeszteni a holnapi fogyasztás tárgyára.

Hogy miért holnapi? Mert kell neki az a 9-10 óra, ami sokkal több mint a hagyományos elkészítés 4-5 órája. Viszont oda se kell figyelni. Lefekvés előtt bekapcsoljuk a lassúfőzőt, reggelre elkészül az egész hóbelevanc.

Nem igazán ajánlott senkinek, aki 5-10 percnél többet akar baszkódni a majdnem tökéletes pulykával. Mindenki másnak viszont mégiscsak egy lassúfőzőt javasolnék és kettő kattintást. Bekapcs, kikapcs.

A végeredmény valahol magáért beszél. A bőr aranyszín és fűszeres, a hús pedig omlós és nem fujtósan száraz.

Ahogy az a nagykönyvekben megírva van.