Legénykonyha izoláció idején – csülök péklegény módra
Az újdonsült szabályok által előírt social distancing sokak számára megpróbáltatások sorozatát jelenti. Nem talizhatnak ismikkel, sorra elmaradnak a plázázások és a szívószálmentes kisüdítőkkel világmegváltás a fingatós gyorskajáldákban.
Vagyunk azonban páran, akik kifejezetten örülnek neki, hogy a megszokott közösségi és társadalmi elfoglaltságok béklyójából szabadulva végre önfeledten hódolhatnak a korábban indokolatlanul háttérbe szorult hóbortjaiknak, otthon a négy fal között – jóformán senki által sem zavartatva.
Ilyenkor van ideje a magvas gondolatok elvetése mellett az ionágyúk előkészítésének zombiapokalipszis idejére, de olyan földhözragadt tevékenységek is előkerülhetnek, mint a mikrózott popcornnal és sósmogyival sorozatmaratonokba belefeledkezés vagy akár egy-két kimaradt könyvélmény bepótlása.
A szellem elemózsiája mellett persze ilyenkor sem szabad megfeledkezni a test táplálásáról, ha már csak mi lényegünk nem is más mint rút sybarita váz.
Amikor egymást taposó tömegek között kell megverekednünk sovány csirkenyakakért és a Bosnyák téri piacon három ezrest gombolnak le a csomagtartóból árult csirkemell kilójáért, feltolul bennünk az érzés, hogy ezt azért talán mégse, nem adjuk magunkat ily könnyedén a rossz sors akaratának. Úgyhogy másnap a tettek mezejére lépünk és a pékekkel kelve ellátogatunk a nagyközértek nagyközértjébe, ahol rövid sorállás után az üres húsos pultok tompa mélaságán átcsillan a remény, ezüstös tálcán elibénk sodorva a megváltást, a csontos hátsó csülköt.
A csülök a tarja mellett a sertés legnemesebb részei közé tartozik, csont, izmok, zsírszövet és kollagén olyan elegye, ami nem csupán az elkészültét követően csábít azonnali cuppogós – eszcájg nélkül mancsolós fogyasztásra és repetára, hanem a hajnali, nyitott hűtőajtó előtti mélázásra is alkalmat teremt, amikor egyik kezünkkel a seggünket vakarva a másikkal beletörölhetjük a pörköltszaftot az alvós pólónkba, hogy aztán a majszolásélményt követően ismét a legédesebb álomba merülhessünk.
A csülök nem csak pörköltnek alkalmas, sőtmitöbb ha a csülkös pacaltól is eltekintünk, akkor adja magát a kézenfekvő megoldás, az egyben elkészítés, aminél egyszerűbb dolog a konyhában nincs is talán.
Aki követte a korábbi legénykonyha adásainkat, visszaemlékezhet arra, hogy a kvinteszenciális főlényeg az egyszerűség:
- kevés alapanyagból
- minimális előkészítéssel
- törődés- és odafigyelés mentesen
- minimális mosogatnivalóval
kihozni a kihozhatót.
Mi a dolgunk tehát a csülökkel? Nagyjából annyi, hogy kivesszük a bolti csomagolásból és a kezünkkel ügyesen belehelyezzük a lassúfőzőbe és ennyivel túl is lendültünk a nehezén. Mutatom, ni:
Egyből felmerülhet a kérdés, hogy leöblítsük-e vagy se? A válasz egyértelműen: Ne! Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a hús megmosása a csap környékét teleszórja olyan nem kívánatos cseppekkel, amelyek melegágyát képezik a baktériumok elszaporodásának. Továbbá úgyis hosszú órákon át hőkezelni fogjuk az amúgy is a HACCP döntési fa szerint korábban veszélytelennek minősített koncunkat, tehát ha nem tartjuk magunkat a mosómedvék leszármazottjának, akkor szerencsésebb tartózkodni a hasonló értelmetlenségektől. A háztáji húsáruk kezelése más lapra tartozik, ott mindenki saját maga felel a hús tisztaságáért.
A lassúfőző használatát ki-ki saját maga ki tudja tapasztalni, abban viszont biztosak lehetünk, hogy hat-nyolc óra egy másfél-két kilós sertésalkatrésznek semmiképp nem lesz sok.
Tehát nyugodtan eljárhatunk ezúttal is a megszokott módon, azaz lefekvés előtt bekapcsoljuk LOW fokozatra a készüléket és felkeléskor már a készültség megfelelő állapotában fog minket várni a fűszeres lakoma.
Ha már fűszerezés, ejtsünk pár szót arról, hogy mit kíván a csülök fűszerként.
Só. A nagy szemű tengeri só vagy flancoskodáshoz a Himalája só is jót tesz a végső ízhatásnak és a kezdeti esztétikának.
Bors. A borsból válasszuk a színes borsot.
És ha van hozzá eszközünk, zúzzuk durvára mozsárban, a illó összetevőit elvesztett, kesernyésre őrült tasakos borsot törjék inkább mások egymás orra alá.
Hagyma. A hagyma igenis fűszer, bárki is állítaná az ellenkezőjét. A kellően sok hagyma különösen.
Ez tehát az a szentháromság, amivel bizton nem lőhetünk mellé. Lehet még egész babérlevelet, mustármagot, hosszában bevágott egész csilit is hozzáadni ha önálló ételként tervezzük, mondjuk csak foszlós kovászos kenyérrel elfogyasztani, de a mai posztunk nem erről szól, hanem a péklegényes verzióról.
Hogy mitől péklegény? Hát mert szombaton is kurva korán kell kelni (ahogy a címlapkép mutatja), ha izolációs időszakban Suburbia utcáin nem akarunk találkozni a népekkel kutyasétáltatás közben, csak a négylábúak és a felkelő nap sugarainak társaságában töltenénk a pirkadatot.
Továbbá, mert maradunk az egyszerűségnél és az érzékszervi vizsgálatot (a.k.a. szemrevételezés, hogy a hústól már elvált-e a csont) követően nem használunk újabb edényt, tepsit, kemencét, sütőt, lángszórót, hanem egyszerűen hozzáadjuk a hosszában negyedbe vágott krumplikat és összekeverjük a kisült hagymás-borsos zsiradékkal.
Majd újra lefedve elmegyünk sétálni és hagyjuk, hogy a hő és az idő tegye a dolgát. Miután a krumpli is elkészült és lekapcsoltuk a berendezést – mivel az edényünk hőtartó – a csontról leomló hús és a vele együtt készült köret már készen fogja várni majdan a későn ébredező családtagjainkat.
Bon apetit.
