Csőmozi #85: Olasz felvágott kolumbokból – Cut and run

A kannibálhorror megpróbál viselkedni.

Ezzel együtt olyan jelenetekkel szolgál, mint: frissen erőszakolt nők a deszkához szögezve, lenyakazva, rögtön az első 10 percben, utána hosszában kettészakított szerencsétlen, a fűben kúszó, sokkos nő előnyös szögből véve (belátni) elgurult műanyag fejre bukkan, vagy a műhullán unott fejjel legelésző statisztakeselyűk. Ilyen a hasadt állapot, ha a földalatti perverzek vetítésein még pont innen próbál a műfaj legnagyobbja, Ruggero Deodato megkapaszkodni, és egyszerre megfelelni kedvenc közönségének és a videóforgalmazás kívánalmainak. A nagyvilágra tett szélesebb kitekintés jegyében a két vagány, semmitől sem visszariadó amcsi riporter a szokottnál is tocsogósabb leszámolások nyomába ered először a floridai drogmaffia bugyraiban, majd olyan mélységekbe süppednek, amilyeneket legrosszabb rémálmaikban sem sejtenének…

…hiszen ki akar az isten háta mögött szembe jönni Michael Berrymannel? A karakteres arcú színész klasszikus amerikai B-produkciók (A sziklák szeme, eredetileg ezt is Wes Craven rendezte volna) után ebben a digó-amcsi produkcióban játszotta újra egy degenerált kis közösség apafiguráját, annak ellenére, hogy a fogatlan, púpos untermensch indián bennszülöttekhez láthatóan semmi köze. Utóbbiak a visszamaradt pre-woke időkben nem akadtak fenn rajta, hogy a népükről szóló legrosszabb közhelyeket testesítsék meg, bár olyan sok munkalehetőség szerintem nem kínálkozott a környéken, így kellő pénzért talán ma sem lenne, sőt még én is eljátszanám bármikor a kelet-európai gyíkot egy, a kelet-európai gyíkokat kulturális sztereotípiává redukáló mocsokfilmben, nem feltétlenül a gázsiért, csak úgy a művészetért, ha akad elég művér és a forgatáson rohangáló pucér nő.

A kicsit kötelező körként előadott, minden undorítósága ellenére gyerekes hatást keltő vérengzés mellett ugyanis a ha kell, ha nem meztelenkedés a másik fontos követelmény. A nappali műszakos, ennek megfelelően az informátort és egy darab nyomozót leszámítva tök üres floridai sztriptízbárban mindig épp ott hullámzik egy szakmunkásnő a háttérben, a fenti torzszülött vademberek a kannibálkodás előtt-közben-után sem szalasztják el soha a nemi erőszakot, de még a drogbáró vadonbeli telepén raboskodó szerencsétlen leány is a kamera előtt zuhanyozik. A Gondolkodó Néző így elmerenghet már befülledt agyával a primer, zsigeri hatáskeltésen kívül semmi mást meg nem célzó szex-szadizmus, továbbá a látszatra szinte azonos, ám művészi célzattal elkövetett (pl. Pasolini Salója, vagy a Men behind the sun ezúttal indokolt kínai propagandája) szex-szadizmus eltérő megítéléséről. (A kettő metszéspontja a nazisploitation, ha a derék neonácikba szorult volna bármi humorérzék, már nagyban vonulnának a felháborító kulturális kisajátítás ellen, ráutaló egyenruhákban.)

Másik közepes név a stábban Richard Lynch (nem rokona Davidnek), őt az igényesebb Chuck Norris-rajongó pl. az USA invázió (videómagyarul: Tomboló terror) rezzenetlen kegyetlenségű gonoszaként ismerheti. A szegény ember Rutger Hauere itt is nagyra törő, meg nem értett mefisztói figurát alakít, Jim Jones tiszteletes táborából a jonestowni sajnálatos események túlélőjeként vinné tovább az eszmét, a züllött világból a kábítószer átkát az előállítói leölésével kipusztítva. A csökkent értékű Mr. Kurtz ehhez a dzsungel népében találta meg a segítőit, a nagy példaképhez hasonlóan, bár hozzá fel nem érve függőágyban falvédőfilozofál, közben kígyót (!) simogat, rituális öngyilkossága a mindig éhes korcsoknak viszont nagy örömére szolgál. További párhuzam a finálé fogyókúrás helikoptertámadása a bennszülött falu ellen, 2 gép, 4 géppisztolyos statiszta, elveszett fiú és burzsuj apja futnak egymás felé (rontóc: találkoznak). Claudio Simonetti a Goblinból átlagos, a kornak megfelelő aerobiczenét szerzett, jellegtelenségében jól megy ehhez az illedelmes emberevéshez.

(Legjobb minőségben most egy másik videómegosztón, és igen, a Geekz hatására botlottam bele kerestem rá, de azt hiszem, vétek lett volna megfosztani értékes gondolataim a közösségtől.)