Egy hétfői történet
A kollapszus talán némiképp váratlan, mégis elkerülhetetlen volt. A Darwin-sziget és a Darwin-boltív nem meglepő módon a környező szigetvilágot bejáró legismertebb történelmi alakról, a máig éles vitákat kiváltó evolúcióelmélet első érdemi kidolgozójáról, az angol Charles Darwinról kapta a nevét.
Maga a Galapagos-szigetek mintegy 900 kilométer távolságban nyugatra található a kontinentális Ecuadortól, 234 kisebb-nagyobb sziget és számos sziklacsoport tagolta, nagyjából harmincezres lélekszámú terület, ahol a népesség mindössze négy szigeten koncentrálódik. Emellett a rendkívül változatos flórájáról és faunájáról híres a természetes élővilága, így az UNESCO világörökség része, számos szempontból védett kis zuga ez a rohamosan globalizálódó világunknak.
A messze földön híres látványosságnak számító, a szigettől nagyjából egy kilométerre lévő íves sziklaképződményt leginkább búvárok látogatták a környező vizek érdekességeinek feltárására, ahol cetcápákat, teknőcöket, delfineket lehet obszerválni, emellett olyan egzotikus halakat, amelyeknek az elnevezéseit talán még a tudomány emberei sem jegyezték fel teljes létszámban.
A két oszlopot összekötő méretes kőhídból az utókorra már csak a torzó csonka látványa marad – jelentette be a környezetért felelős helyi minisztérium. A kővel legfőbb ellensége, az erózió végzett, a tenger és a szél erejének végül nem tudott ellenállni. A természet hatalmas ereje tette a dolgát.
De bánkódás helyett nézzük inkább a jó oldalát. Elvesztettünk egy ívet, nyertünk két csodás oszlopot. Az új elnevezése lehetne mondjuk Darwin pillérei.
