A 80-as évek rock zenéi #3 – Akiknek sikerült életben tartani a glamot

A „Hair Metal” kifejezést anno az MTV kezdte népszerűsíteni, utalva az előadók jellegzetes hajviseletére (hosszú, feltúrt haj).

A rajongók ma leginkább a glam metál elnevezést használják, míg népszerűsége tetőfokán csak heavy metálnak vagy egyszerűen metálnak neveztük – nem igen gondolkodtunk kategóriákban, ez volt A zene.

Az MTV akkoriban éjjel-nappal nyomta ezt a zenét (nem csak a „Headbangers’ Ball”-ban). A glam metálra jellemző voltak a hedonista életvidám zeneszövegek; a téma leginkább a szex, az alkohol és a drog volt – na meg a rock’n’roll, az elsőhullámos zenekaroknál némi okkultizmust is belekeverve. Sok előadó volt ismert hosszú, felborzolt hajáról, egyedi smink használatáról, rikító ruhák és kiegészítők viseletéről, melyeken bizonyos fokig az Angliából eredő punk irányzatnak az ismertető jegyei is felismerhetők voltak.

Zeneileg a glam a hagyományos rock/metál és a punk elemeiből táplálkozik, amihez fogós dallamok, sikálós gitárszólók, és csajozós szövegek társulnak. Mindegyik nóta életvidám, sehol egy cipőt néző borongás, csak a mosoly és összekacsintás. A glam balladák viszont elsőrangúak, a legtöbbjük még ma is megállja a helyét. Az olyan himnuszok, mint a Cinderella „Don’t Know What You Got (Till It’s Gone)” száma ráadásul profetikusnak bizonyult, valóban nem tudtuk milyen kincseink voltak, amíg el nem veszítettünk őket!

A kemény gitárok és rockos alapok ellenére a glam a maga korában jóval szélesebb tömegekhez jutott el, és sokkal több embernek talált be, mint várnánk – és nem csak a fiúknál. Amiben persze valószínűleg az egész 80-as évek felszabadult, életvidám hangulatának is szerepe volt. A glam csak tükrözte ezt – és sokakkal megszerettette a rock zenét…

A klasszikus glam fénykorát olyan bandák írták, mint a Poison, RATT, Cinderella, Mötley Crüe…

Igen ám, de ahogy a legutóbb írtam, elsöpörte őket a grunge és az igénytelen másolat „copycat” bandák áradata.

A 80-as évek rock zenéi – tényleg olyan gagyi volt?

Hosszú éveken át ciki volt feltúrt hajjal pinkbe öltözve megjelennie egy rockernek. De aztán ahogy az lenni szokott, a fiatalabb generáció felfedezte magának, rácsodálkozott és bejött nekik is. Innen pedig egyenes út vezet oda, hogy ne csak hallgassák, hanem játsszák is apáik zenéit. És innentől válik történtünk szála ketté. Van ugyanis egy komoly és egy „komolytalan” ága a modern, mai glamnak.

Kezdem a komoly vonallal: Ide olyan bandák sorolandók, melynek tagjai talán még nem is éltek a glam fénykorában. Fiatal zenészek, akik azért álltak össze, hogy a 80-as glamjának külsőségei mellett, némileg felfrissített zenét nyomjanak. Olyan zenét, ami azért még is csak alapvetően glam rock.

Itt olyan neveket kell megemlítenünk, mint a Crashdiet, a Black Veil Brides, a Blessed by a Broken Heart, a Vains of Jenna, vagy a Reckless Love – hogy csak a leghíresebbeket említsem.

Ők úgy folytatják a glamot, hogy beleteszik a mai életérzéseiket, megújítva ezzel a hangzásvilágot is.

Aztán ott van a „komolytalan” vonal: Komolytalan, mert az ide tartozó Steel Panther-t nem lehet komolyan venni. (Mondjuk, nem is akarnak komolynak látszani egy percre sem.)

Nem mai gyerekek ők, átélték a glam korszakot. Amikor megalakultak először csak tribute-bandként kezdték, majd átmentek „Hónaljmirigybe” és a 80-as éveket parodizálták, ennek a két tapasztalatnak az egybegyúrásából született meg az a 4 tagú banda, akiket Steel Panther-ként ismerünk. Fergeteges show-t nyomnak, annyira-de-annyira hozzák az összes glamos klisét, Lexxi tökig érő szőke hajával (ami persze paróka), kis kézitükrével és rúzsával bíbelődik, Satchel csipőből lenyom egy Van Halen Eruption intrót a neon-zöld gitárján, Michael Starr pedig ha kell Bret Michaels a Poisonból, ha kell Ozzy (és nem is akármilyen), vagy bárki más, de legfőképp önmaga, egy nagy bohóc. Igazi frontman. Zeneileg nagyon ott vannak, hisz mind képzett session muzsikusok voltak előtte is már. Vagyis a zenéjük komoly, de a szövegeik komolytalanok, viszont nagyon viccesek. Én mégis bírom ezt a 4 bohócot (itthon sőt Angliában is voltam 1-1 koncertjükön már), mert visszahozzák a 80-as éveket, és ha csak 1-2 órára is, de autentikusan repítenek vissza oda, amit akkor nem láthattunk (lévén vasfüggöny, meg minden)…

Ők ott folytatták, ahol a grunge kivette a kormányt a glam kezéből, ugyanaz a jól megszokott életérzés, külsőségek és hangzásvilág. Mint ha mi sem történt volna…
Tényleg, hova lett a grunge?

Mert a glam még mindig itt van!
\m/