Múzeum körút – Vikingskipshuset – Oslo, Norvégia
Zord időket élünk, ideje felidézni a még zordabbakat. A vikingek korát. Ma tehát a Vikingskipshuset kiállítást látogatjuk meg a norvég fővárosban.
Acknowledgement: jelen bejegyzés alázatos narrátora @ufonauta komment társunknak külön köszönettel tartozik azért, amiért emlékeztette, hogy volna mit írni a norvég főváros elfeledett látványosságairól
Oslo egy csodálatos hely, ha valaki szereti a múzeumokat. Egész Skandináviáról elmondható, hogy se szeri se száma a meglátogatandó helyeknek, gondoljunk csak a svéd főváros Vasa tárlatára, ahol Gusztáv Adolf csúfos hajós kalandjának állítottak örök emléket.
Vagy akár a kies Izland még kiesebb fővárosára, ahol a bálnapéniszeknek állítottak… ööööööö… emlékművet.
A Múzeum körút sorozatunk a holdkomp lelkes olvasóinak persze nem ismeretlen, hiszen olvashattak már a bécsi hamisítványok múzeumáról vagy akár arról is, hogy egyes vélemények szerint karnyújtásnyi távolságból nézve Picasso was a jerk.
Oslo mégis valahol közel van a szívcsakránkhoz, mert a modern művészetek ott kerülnek igazán testközelbe, Jeff Koons nyula mellett megjelenik kuncogó tinilányokkal a színen Staller Ilona művésznő is, ha valaki kicsit nem figyel.
Eltévedni alapvetően jó dolog. Amikor céltalanul járjuk egy idegen nagyváros utcáit, mégis célokat keresünk. Eltitkolt látnivalókat, ahová a helyiek másodszor már úgysem mennek, turisták az évnek az adott szakában pedig elvétve vetődnek.
Így akadtam rá egy kellemetlenül borús decemberi napon a viking hajók tárlatára és azonnal beszippantott.
Nem kell nagy dologra gondolni, a norvég haditengerészet és halászat állandó tárlatai sokkal színesebb, változatosabb élményvilággal kápráztatnak el, a viking hajók viszont magukban hordozzák azt a történelmet, amellyel máshol szinte egyáltalán nem találkozhatunk.
Beszéljenek inkább a képek, lenyűgöző az egész, ahogy van.
A három “hajóra” tagolt épületegyüttesben három különböző korból származó hajótípust obszerválhatunk, ezek között megtalálható a legendás, óceánokat járó hosszúhajó és a sekély öblök, folyók meghódítására szánt kisebb ladikok sem adnak okot a szégyenkezésre. A kézművesség messze felülmúlta a funkcionalitást, a részletek kidolgozottsága szemet gyönyörködtet.
Egyúttal azt is felfedezhetjük, hogy a hajók nem csupán hódító célokat szolgáltak, ugyanúgy lehettek síremlékek is.
A non plus ultra viszont a szánok és küllős kerekű(!) szekerek bemutatása, hiszen ki gondolná, hogy a tengeri népeknek a keresztény templomok felgyújtása, asszonyok elrablása mellett még ilyesmikkel babrálásra is volt ideje?
Sokkal színesebb volt az a kultúra, mint ahogy a modern fikciós drámákban bemutatják a vad barbárok hódításait, valójában sokkal inkább a kereskedelem és békeszerződések mentén zajlottak a hódítások.
Külön odafotóztam az olvasnivalót is az érdeklődőknek, hogy odamennetek ma már ne kelljen.
