×

Tony Martin – a mélyen alulétékelt rock-torok

Tony Martin – a mélyen alulétékelt rock-torok

Ezt az írást a Black Sabbath életmű emlékének szánom (a kindda tribute). Azon belül is Tony Martinról, a mélyen alulértékel énekesről szól, aki olyan, mára klasszikus albumokon adta hangját a Black Sabbath-hoz, mit az „The Eternal Idol”, a „Tyr”, vagy a „Headless Cross”.

Eredeti nevén „Anthony Philip Harford” (szül.: 1957 április 19.), vagy ahogy a rock/metál világ ismeri Tony Martin, egy angol heavy metal énekes, aki a Black Sabbath hangja volt 1987-1991 között (aztán majd 1993-1997 között ismét). Ő volt a banda második leghosszabb időt lehúzó énekese, az Ozzy-korszak után. Bár mindenki csak vokalistaként tekint rá, de Tony számos hangszeren játszott: gitár, bőgő, dobok, billentyűk, hegedű, harmonika, sőt skót-duda és pánsípok is. Szóval nem egy elveszett ember!

Martint a bandát elhagyó Glenn Hughes helyett szerződtette a Sabbath – számos más énekes meghallgatása után. Bár hangja erősen a Diora (Ronnie James Dio) hasonlít – de van benne egy kis David Coverdale-es feeling is -, am mégis egyedi ízt adott a Black Sabbath hangzásvilágához.

Az én kedvencem ebből a korszakból a „Headless Cross” album, ami 1989 áprilisában jelent meg, és bár erősen mellőzve volt akkoriban, ám mára a nem-Ozzy korszak egyik legsikeresebb és legjobban elismert albumává vált. (Na, ugye, én már tudtam/éreztem akkor is!)

Fun fact: A Martin hangjával megtámogatott Black Sabbath volt az első banda, aki Michael Gorbacsov peresztrojkájának eredményeként Oroszországban felléphetett 1989-ben. (És akit persze még számos más rock/metál banda követett, egészen a „Moscow Peace Festival”-ig… De ez, már egy másik történet.)

Tony Martin megjentetett egy saját lemezt (addig is, amíg a Sabbath időlegesen újra visszavette Ronnie James Diót a „Dehumanizer” (1992) album erejéig). Hogy aztán ismét visszatérjen a mikrofonhoz a „Cross Purposes” és „Forbidden” albumokra (1993–97).
Summa summarum, most ott tartunk, hogy Tony Iommy nemrég bejelentette, hogy szeretnék újra kiadni (értsd: újra keverve) a Tony Martin éra Sabbath lemezeket, ám úgy tűnik erre várnunk kell, hiszen jogi akadályai vannak a dolognak…

Na, mindegy is, én addig is hallgatom a régebbi lemezeket. És, a ”Headless Cross” továbbra is az egyik kedvencem maradt. Come Hell or High Water… nekem Tony hangja bejön – még mindig!

(És ez nem von le semmit se Ozzy, se Dio értékéből. Őket is imádom, de a maguk helyén – és a saját szólókarrierjük szintjén.)
A Black Sabbath az Black Sabbath – és marad is, addig, amíg Tony Iommy írja a számok zömét!
Mindegy ki énekli (csak ne Justin Bieber legyen az)!
Hát, ennyi volt, amit el akartam mesélni Nektek!
A metál ereje legyen veletek!
\m/

P.S.
….és azért, hogy nehogymán elengedjelek bennetek egy klip nélkül, ideteszem ezt:
Enjoy!

Bónusz track:

A jegyzőkönyv kedvéért:

Tony Martin és Dio csak egyetlen egyszer találkoztak személyesem, nevesül egy koncert utáni “after party” fogadáson.
Ahol Dio iszonyat paraszt módon viselkedett Martinnal szemben. Bár Martin végig kereste a szemkontaktust Dióval, végül is csak egy percre sikerült beszélniük. Bár Martin nagyra tartotta Diót, és tudta, hogy ő sosem fog tudni úgy énekelni , ahogy Dio (aki eszement tehetség volt) és ettől folyamatosan kisebbségi komplexusa volt vele szemben.
Ám Dio mégis féltékeny volt rá.
Well, this is Rock’n’Roll…

You May Have Missed