Az igazi Lassie
Mindenki ismeri Lassie történetét, a legtöbben olvastuk is a Lassie hazatér című regényt, amiből film is készült. Az Eric Knight fejéből kipattant skót juhász több száz kilométert megtéve hazatér a kis gazdájához, mindenki boldog, heppiend. Készült egy filmsorozat is Lassie címmel, több mint 10 évadon át szórakoztatta a nézőket brilliáns párbeszédeivel, és történeteivel.
- vau - Mit mondasz Lassie, Timmy beleesett a fészer mögötti kútba, és kellene a kötél a fáskamrából, hogy kihúzzuk, mert csúszós a kő és nem tud magától felmászni??? - vau - Gyerünk, mentsük meg!!!
Zsibbasztó volt, bazmeg. Egyébként az eredeti sztori maga is több sebből vérzik. Hogy a fenébe találna haza egy kutya több száz kilométerről, ráadásul tuti nem bírná ki a hosszú utat még akkor sem, ha pontosan tudná, hogy merre van az előre. Ugye? Nos…
1923 augusztusában a négyfős Brazier család felkerekedik egy kis rokonlátogatásra, és elindulnak az oregoni Silverton városából az indianai Wolcottba. Ha ma terveztetünk egy útvonalat erre az utazásra, akkor a gúglimap azt fogja mondani, hogy vigyünk magunkkal kávét, mert saccra 33 órát fogunk vezetni, főként autópályán. ’23-ban ez még komolyabb kiruccanásnak számított, a család vitte magával a Bobbie névre keresztelt 2 éves keverék skót juhászukat is.
A látogatás során egyik nap Bobbiet megtámadta egy kutyafalka amitől megijedt és elszaladt jó messzire, mint bátor Sir Robin. Hosszas keresés után sem sikerült megtalálni az elkódorgott ebet, így Brazierék hazaindultak Oregonba. A két kislány – Leona és Nova – szíve majd’ megszakad, de nincs mit tenni, végleg le kell mondaniuk a család kedvencéről. Hat hónap elteltével 1924 februárjában Frank Brazier nem hisz a szemének amikor meglátja a házuk ajtaja előtt a borzalmas állapotban lévő kutyát. Felesége, Elizabeth sem akarja először elhinni, hogy valóban Bobbie tért haza, pedig ez az igazság. A kutya csatakos, sáros, a körmei tövig koptak, a csontjai pedig zörögnek, olyan vézna. Viszont láthatóan kicsattan az örömtől, hogy ismét a családjával lehet. Alapos és törődő ellátás után szépen felépül egyébként, a média is felkapja a sztorit rendesen. A világ minden tájáról érkeznek elismerő levelek, apró ajándékok Braizerék postaládájába.
Ezek közt van pár ami nagyon is érdekes, és segít felfedni a hihetetlen hazatérés részleteit. Többen is írtak ugyanis akik segítették Bobbie hazajutását, bár valójában nem tudhatták, hogy mi az úticélja, csak az elszántságát ismerték. Kiderült, hogy a hazafelé tartó juhászkutya felkereste azokat az állomásokat, ahol odafelé a család megállt pihenni. Ezeken a helyeken rendszerint talált valakit aki egy kis időre befogadta, adott neki enni-inni, és biztosított valami fekvőhelyet. Azonban amint ismét erőre kapott, Bobbie ellentmondást nem tűrően megint útnak eredt. A leveleket egymás után olvasva nagyjából sikerült rekonstruálni a hazafelé tartó útvonalát, ezek alapján úgy néz ki, hogy több mint 4 ezer kilométert tett meg erdőkön, hegyeken, sivatagos területeken át hóban-sárban (tél volt, emlékezzünk), néhol folyókat átúszva.
A hosszú út egyébként valószínűleg nagyon megviselte a szervezetét, mert ’27-ben mindössze 6 évesen kimúlt. A sírja jelenleg Portlandben van, az ottani kis kedvencek temetőjében, azonban Silverton városa éppen lobbizik, hogy kerüljön át a szülővárosába, ahova mindig is tartozott.
Bocs, nem lesz a kutyás posztokból rendszer, csak tegnap ez az eset még eszembe jutott amikor a Nigger sztorit írtam.
8 comments