Hogyan (NE) vegyünk karórát #8 – a sors iróniája

Amikor megjelentek az első kvarcórák, pontosságban elképesztően lenyomták a korabeli mechanikusokat.

A japánok olyan szinten ráfejlesztettek, hogy hiába volt például az Omegának világverő kvarcórája, azon az áron senkit nem érdekelt. Mellékszál, de a tervezője magyar volt.

Szóval a ’70-es évek derekán a japán kvarcóra dömpinggel az egész svájci óraipar beleállt a földbe. Szinte minden vezető brand a Rolex kivételével a csőd szélén vagy még inkább a csődben tántorgott. Ugyanez igaz volt az amerikai óraiparra is, ott is minden szereplő bedőlt.

Vau rámírt a minap, hogy szabad-e, érdemes-e Swatch órát venni? Végül nem pontosította, de visszaírtam, hogy a SISTEM 51 egész vállalható.

De mit is érdemes tudni a Swatchról? Megváltoztatta az óraipart. Nicolas Hayek úr, a Swatch atyja egy nap úgy ébredt, hogy kitalálta, fenébe az egésszel, nem kell senkinek a hagyományos karóra, akkor csináljunk nagyon színes, nagyon trendi, szó szerint eldobható egy szezonos divatórákat.

Átlátszó tok? Ki talál ki ilyen marhaságot? Persze hogy vitték.

Műanyag vacak, műanyag vacak szerkezettel, de svájci és odabasz a japóknak. De tényleg, ki talál ki ilyet? A Jellyfish egy legenda lett.

Az MTV popkorszak fogyasztóinak nem is kellett több. Itthon Budapesten a Váci utca és Petőfi Sándor utca között nyílt is Swatch kereskedés, nyálcsorgatva álltam néha a kirakat előtt.

Az amerikai-olasz vonalon a Benetton by Bulova volt a konkurense, azok is egész jó kis divatórák voltak a maguk idejében.

A Swatch kísérlet végül annyira jól sikerült, hogy Hayek úr a profitból elkezdte felvásárolni a becsődölő svájci és amerikai brandeket. De nem csak a brandeket, megszerezte a legnagyobb szerkezetgyártót, az ETA-t, a Lemania, Unitas és egyéb örökségekkel, annyira letarolta az órapiacot, hogy trösztellenes eljárás indult ellene a monopolhelyzete miatt, ezért – részben önkéntes alapon – úgy döntött, hogy fokozatosan korlátozni fogja a szerkezetgyártást, utat engedve más piaci szereplőknek is.

Manapság a svájci óraszerkezetek gyártásában a Sellita (korábbi ETA beszállító) és a Soprod igyekeznek kielégíteni az igényeket.

A Swatch SISTEM 51 azért érdekes, mert készítettek egy mindössze 51 alkartrészből álló mechanikus karórát, de a hagyományos automata szerkezetek 36-42 órás járástartalékával szemben 90 órással. Ez azért lehet fontos, mert lerakod hétvégére és nem áll meg. És az 51 a hagyományos mechanikus karórák 2-300 (akár 500+) alkatrészéhez képest azért meglepően kevés.

A címlapon a Swatch Irony széria, ha valaki ilyet szeretne venni, mindenképp a fém szíjasat válassza, mert a bőr és a műkaucsuk elfogy pár év hordásban, aztán 10-15 év múlva (divatóráról van szó) nem lesz kapható, ugyanis nem a hagyományos szíj, hanem egy integrált darab.

Nem állítom persze, hogy az 51 egy seggbedugós, unokáig öröklődős darab marad, mint a Ponyvaregényes, de 160 dollárért valószínűleg nem sok jobb mechanikus karórát kapni manapság.