Borospince a lófaszt, whisky lepárló üzem!

Felmerült a gondolat, hogy borospincét alakítsunk ki a frissen felfedezett holdbarlangból és egyből fellángolt a szerkesztőségi vita, hogy blue kacatjait, bernard késeit, az én szemetemet tároljuk benne, vagy spacewolfnak alakítsunk ki egy szerencsejáték-barlangot. Természetesen az egyetlen ésszerű megoldás védelmében megmondom a nyilvánvalót: whiskey-lepárló üzemet fogunk alapítani és az első batchet úgynevezett quarter caskokban fogjuk érlelni mintegy tizenhárom éven keresztül (az Apollo 13 tiszteletére, tulajdonképpen a neve is ez lesz).

El is mondom, hogy hogyan kell whiskey lepárlót készíteni, ha már egyszer ez tűnik az egyetlen ésszerű megoldásnak. Már a nevében is basszus, moonshine, értitek.

A malátakészítéshez az elhasznált leszálóegység alját fogjuk használni, ebbe beletesszük a sértetlen, egészséges gabonaszemeket, és annyi vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje. A szárrészek és a meddő szemek azonnal a felszínre úsznak, ezeket egy szita segítségével eltávolítjuk. A második nap a raktárunkban fogjuk kiteríteni közvetlenül az ionágyúk mellé, hogy Ekkor megkezdődik a csírázás. Ez akár egy hétig is eltarthat, ezalatt a terraformáló berendezéseket beállítjuk 15 és 30 fok hőmérséklet közé és a szemeket a hidrofarmunkhoz hasonlóan az öntözőberendezés állandóan nedvesen tartja, és védjük a napfénytől.

A whisky készítés elengedhetetlen része, hogy a szemek alatt ne álljon meg a víz, mert úgy rohadásnak indulnak, plusz kurva büdös is lesz. Mondjuk azt hiszem ez a társaság összetétele és a higiéniás szokásaink miatt elkerülhetetlen lesz amúgy is. Az összebluggyantott szart fogjuk végül  cefremoslékként hasznosítani, vagyis a cefre azon része, ami már lepárlásra került.

Ezután nincs másra szükségünk, mint pálinkafőző gépekre. Lényegében az elv hasonló, mint pálinkafőzéskor, hasonlóan feje, szíve és farka van az italnak, amikkel a metil-etilalkohol arányt be tudjuk lőni az etilalkohol javára. Lényegében a cefrét legalább háromszor le kell főzni higítás nélkül, hogy az alkohol 85% körül maradjon. A párlatrészek elválasztása úgy történik, hogy a “fejét” azaz a rézeleje és a 80% közötti részt leválasztjuk (a rézelejét nyilván ugyanúgy kibasszuk, mint a pálinka esetén), majd a szívét, a 80% és a 65% közötti részt szintén leszedjük (ez megy majd a whiskybe, ezt fogjuk érlelni), illetve a farkát, a 65% alatti részt is különválasztjuk.

Mindent, ami 50% alatti a másodcefrére hagyunk. A fejét és a farkát a végén összegyűjtjük egy kármentő lepárlásra, a másodcefrét meg a következő lefőznivaló cefrével együtt újra lefőzzük.

Remélem követhető voltam eddig. Egyébként a légnyomás helyes beállítása a barlang fölé telepített buborékvárosban eléggé fontos lesz, mert csak így tudjuk biztosítani, hogy a rézelejét rendesen le tudjuk választani. Mivel mesterséges a környezet, ezért különösen könnyen szabályozhatjuk ezt a faktort, ezért igazán igényes lesz a végeredmény.

A whisky szívét fogjuk fogyasztani, ami alapesetben moonshine néven fut, de persze importálunk tölgyfahordókat is, méghozzá quarter caskokat, amik hogshead hordók negyedét teszik ki, ezáltal könnyebben tudjuk őket szállítani az űrben. Fel-felütötték a fejüket reduktív jellegű érlelési javaslatok, ha már high-techek vagyunk, de ezeket a hangokat elküldtem a picsába: vagy csináljuk rendesen, vagy sehogy.

Három évig kell kihúznunk, és akkor már simán nevezhetjük akár whiskynek is.