GoPro – legyél te is HERO
Az első GoPro HERO letarolta a piacot amikor megjelent a 2000-es évek közepén. Nagyon jó minőségű kamera volt, az extrémsportok szerelmesei imádták. Tucatnyi kiegészítővel lehetett testre szabni a rögzíteni kívánt tevékenységekhez. Vízálló tok, zajszűrő tok, mindenféle rögzítési lehetőség volt adott, hogy könnyűbúvárok, motorosok, ejtőernyősök, siklóernyősök, stb fel tudják venni vele a kalandjaikat. A széria jelenleg a hatodik generációnál tart, folyamatosan fejlődik a képminőség, a kezelhetőség, viszont egyetlen egy dolog nem változott. A magas ár. Bizony zsebbenyúlós a történet, ha valaki ilyen kütyüvel akar szaladgálni.
Szerencsére vannak megfizethetőbb alternatívák a piacon, minden gyártó szeretne egy szeletet a tortából. Amikor legutóbb online üzleteket böngésztem telefont vadászva, szembe jött a Xiaomi YI 4K+ kamera is. Kíváncsiságból elolvastam a specifikációját, és igencsak megremegett a kezem. Sony képszenzor, ultra széles látószög, specializált chipset van a belsejében. És 60 képkockát tud rögzíteni 4K felbontásban. Ráadásul a kép elektronikusan stabilizált, a vezérlését érintőkijelzőn, vagy akár hangfelismerésen keresztül, szóban is el lehet végezni. Mindezt 90 ezer magyar forint alatt, ami bár nem olcsó -mégiscsak egy hülye hobbikamera-, de ha mellérakjuk a GoPro árait, akkor akár még meg is tudjuk magyarázni a lelkiismeretünknek, hogy miért jó vétel a cucc.
Szóval megkívántam, és elgondolkoztam a vásárláson. Milyen jó lenne a repüléseket ilyen minőségben, ilyen kényelmesen rögzíteni, hmmm. Kár, hogy már nem repülök kamerával. Hogy miért nem? Mert veszélyes. Ha azzal a tudattal repül az ember, hogy minden mozdulatát rögzíti egy kamera, akkor óhatatlanul is egy magamutogató barommá válik. Szándékosan oda fordítja a lencséket ahol valami nagyon izgalmas/szép dolog történik, és már dörzsöli is a kezét, hogy
ez de kurva jól fog kinézni a fészbúkon, ha megosztom
Itt a hangsúly a HA szócskán van. Visszanézve a felvételeket sokszor tudatosult bennem, hogy ha nincs rajtam a kamera, akkor máshogy csináltam volna dolgokat. Nem repültem volna olyan közel a sziklához, filmezve a saját árnyékomat, nem lettem volna olyan agresszív abban a termikben, több helyet hagytam volna leszálláskor, stb. A kamerának repültem, nem magamnak. Ez pedig óhatatlanul is megosztja a figyelmet, és a repülés csak akkor biztonságos, ha odafigyel az ember. Szóval letettem a kamerát, és azóta sokkal jobban élvezem a levegőt a magasban.
Van még egy biztonságot érintő aspektusa az akciókameráknak. Valahogy rögzíteni kell őket, jellemzően valami ragasztós tappanccsal a sisakra. Így adja a legjobb képet, mindig azt filmezi amit éppen nézünk, ugye. Csakhogy a sisakból kiálló vacak pont alkalmas arra, hogy mondjuk egy goromba csukás után a belazult zsinórok beleakadjanak, és visszanyíláskor megfeszüljenek a sisakkal együtt. Ez azért rossz, mert egyrészt ritka hülye látvány a gyanakvó csirke fejtartással repülő pilóta, másrészt azért nem hátrány, ha a szárnyprofil úgy néz ki, ahogy a tervezői megálmodták. Márpedig ha pár zsinórt megrövidítünk a beakadással, akkor az rohadtul berogyasztja egy ponton az ernyőt, és már indul is a rakenroll, az áramlás le fog válni onnan. Természetesen hoztam szemléltető videót is, itt start közben, kiforduláskor akadtak bele a zsinórok a rögzítési pontba, szerencsére hamar sikerült megoldani a problémát, de akkor sem szerencsés dolog ez:
