A csepeli munkáslány esete a disszidens fiával

Megint megtaláltam a pöttyös könyveket a polcon.

Ha pedig már megtaláltam, nyilván egy vidám zalai úttörőtábor “finom művű rajzával” kellett ünnepelni a vasárnap délutánt. Thury Zsuzsa Angéla című kislányregénye tökéletes választás néhány doboz sör mellé, csak azt csodálom, hogy hogy bírták ki a hatvanas években a kislányok, hogy masszív alkoholisták legyenek, amikor ilyen irodalommal boldogították őket. Az alapsztori klasszikus: van egy fiú meg egy lány, valójában egy Guszti meg egy Angéla, de ezek nem akármilyen fiúk és lányok, ugyanis Guszti múltjában sötét titok lappang, Angéla pedig osztályöntudattal küzd.

Guszti komor byroni hős, de felőrli a lelkét a tudat, hogy az apja disszidált ebből a csodálatos országból, ráadásul úgy, hogy értelmiségi mérnökként a magyar állam pénzén küldték ki egy konferenciára, erre meglépett. A nagyanyjával él, és bőszen fogadkozik, hogy lemossa a gyalázatot, mert amellett, hogy kiváló sportoló és tehetséges zenész, orvos is akar lenni, méghozzá nem az a hálapénzes, Londonba kitekergős fajta, hanem olyan szocializmusépítős. Szégyene miatt nem oldódik fel úttörőtársai között, ráadásul szereti a nagymamáját is, aki olyan reakciósféle, nem gyűlöli a fiát, amiért kitántorgott Amerikába, sőt, még a külföldről érkező csomagokat is elfogadja tőle, Guszti emiatt inkább a tanár elvtárssal barátkozik, aki felkarolja a tehetséges fiút.

Angéla csepeli munkáscsalád gyermeke, a történet, amely első kiadásban Zalai nyár címmel jelent meg, pont vele veszi kezdetét: tanárnője “egész eszesként” jellemzi, és el akarja küldeni népdalokat gyűjteni Zalába, de kisebbségi komplexusoktól gyötört mostohaapja nem akarja elengedni, mert eleve rosszul esik neki, hogy segédmunkás, a lány meg tovább akar tanulni. Végül a csepeli Közértben dolgozó édesanya mégis elengedi, így mehet Zalába. A regény egyébként 1954-ben játszódik, még bőszen kellett építeni, amit, így nem csoda, hogy a falusiak rossz szemmel nézik az elkényelmesedett pesti gyerekeket, akik biztos csak a töküket vakarni mentek le vidékre. Szerencsére hamar eloszlatják a félreértéseket: a gyerekek megnyugtatják az ottaniakat, hogy nem pihenni, hanem dolgozni utaztak le, ettől a zord parasztok is megenyhünek, mert hát a munka az más. Közben kapunk némi leckét arról is, hogy az úttörők szállásául szolgáló egykori kastélyban milyen léha életet éltek az urak, de szerencsére ezeknek az időknek vége: a munkásgyerekek most már a paraszti dalokat és táncokat gyűjtik. Ahogy ennek lennie kell, Guszti és Angéla végül összejönnek, sőt, az úttörőcsapat összes tagja összecsiszolódik, még az idegesítő kislányról is kiderül, hogy jó fej, aztán mindenki ellovagol a vörös naplementébe. Egy délutáni könyvnek elmegy, csak kicsit éreztem magam hülyén a buszon, amiért pöttyös könyveket olvasok.