A germknödel dicsérete
Vau annyit ugatott erről a cuccról, hogy most már kipróbálom.
Tulajdonképpen mondhatom azt is, hogy az ő hibája. Én magamtól semmit nem veszek magamhoz, ami osztrák. Az osztrák konyha szar, a kávéjuk meg lábvíz.
Viszont szeretem a finomat.
Van itt a közelben egy Mpreis üzlet. Nagyon szeretem, mert olcsók és jók az áruik. Na, ott mindig van a mélyhűtőben Germknödel. Most vettem egyet.
A leírás szerint mikróban is elkészíthető. Nekem az nincs, maradt a hagyományos lábast-a-fazékba metódus. Fazékba víz, arra lábas, annak kivajazni az alját, rá a pucér germknödelt.
Hű, de nagy!
Félóra hosszatt kellett szortyogtatni alatta a vizet a leírás szerint. Ezt böcsülettel megvártam…
Olvasztott vajjal, és porcukros mákkal illik kínálni
Tulajdonképpen annyira aranyos, meleg és puha volt, a lábasból kikerülve, hogy szinte sajnáltam felvágni.
Felvágva a knödelt, elénk tárul a fűszeres szilvalekváros töltelék
Közben eszembe jutott, hogy régen posztoltam a szarról.
Na, ezzel most bepótolom.
Ez a förtelmes, fojtó, kibaszottul száraz, csípős-alkoholos agyonédesített lekvárral töltött, nehéz, emészthetetlen szar, ez mind megtestesíti azt, ami az osztrák konyha. Már csak egy csésze lábvíz kéne mellé, meg egy mócártgolyó, hogy ismét Salzburgban érezzem magam. (Kalandos életem egyik állomása.)
Förtelmes egy hely
Még azt se tudom mondani, hogy én csesztem el valamit az elkészítés során, mert ez ugye félkész, és akármilyen pocsék szakács is vagyok, a forró vizet, meg a lábast még én se tudom elcseszni.
Most tehát a nagy megrázkódtatásra főzök magamnak egy csésze jó kávét, és nem tudom, mit csinálok a másik Germknödellel, mert kettő van belőlük. Asszem, odaadom vaunak. Ő szereti.
Egy csésze forró Lavazza
Ne vegyetek Germknödelt, gyerekek. Bernardot baktériumra emlékezteti a germ miatt, drága is, (3 euró volt, inkább a Häagen-Dazs jégkrémválogatást vettem volna meg négyért). Na, majd legközelebb.
