A grissini

Úgy tizenöt éve voltam Amszterdamban.

Ennek ugyen nem kéne kötődnie a grissinihez, de mégis így van: a pizza hutban akkor már bőszen árulták az undorító, vastag tésztás amerikai pizzák hulladékát, de azt nem tudtuk, mi fán terem a grissini. Könnyen lehet, hogy ezt pont máshogy hívják, mert a hülye olaszok mindennek nevet adnak, ami nem macskából van, de értitek: kenyérrudacskák, magyarul, az elbaszott pizzájuk hulladéka.

Az a szokás, hogy adnak valamit enni, mielőtt ennél, itthon nagyon nehezen honosodott meg, nem ám annak idején Hollandiában, ahol épp eleredt az eső, és bementünk egy olasz étterembe, mert miért ne, és ebédelni szerettünk volna. Na, itt szerettem meg a grissinit vagy mit: akkor fokhagymás tésztarudakat kaptunk fokhagymás olivaolajjal. Állati jó volt, nem is értem, miért kértünk még bármit is.

A grissini a maradék, a resztli, a szar, de azért fel lehet dobni: alapvetően kell hozzá liszt, víz, élesztő, ehhez cukor, de tejben is fel lehet futtatni, só, aztán nagyjából ennyi, még egy kis olaj is. Na de itt jöttem én, nem törődtem bele a hulladék hulladékságába, és itt a nagy reform, amit már persze ismert a tudomány: az olivás grissini.

A tuti recept szerint kell hozzá egy marék aszalt török olajbogyó, mag nélkül, apróra aprítva, két gerezd fokhagymával alaposan elkeverve, egy kenyérdagasztó gép, ami szarakodik helyettünk, rozmaring és durva szemű só. Ennyi, meg a kenyér.

A kenyértésztát meggyúratom ezzel az átkos géppel, hagyom kelni, két centis csíkokra vágom félcentis vastagon, aztán megsodrom irdatlan macskaszarnak. Kutyakedvelők kedvéért: ez olyan, mintha a csivavád kiszarná a pórázt. Oké, vicceltem: a csivava alatt nem is kutyát értettem.

Na mindegy, ideje feltekerni, kétszáz fokos sütőbe tenni, de előtte olivaolajjal át kell kenni a kis szarokat, és bőven megszórni durvára tört sóval.

Ha meg 10-15 perc után kész van, hawaii: a legtutibb sörkorcsolya, talán jobb is, mint az indiai papad, mert még lehet minden szarba mártogatni is, win-win. Több fokhagymával, paradicsomos szósszal vagy pestóval is működik, de elég az is, ha némi olajat készítesz ki hozzá.