A gyíkhús

Nem voltam katona, épp kiestem a sorozásból, meg amúgy is megúsztam volna, de a beszámolók alapján véget nem érő baszogatásokra, hülye emberekre, és ami a legrosszabb, gyíkhúsra számíthattam volna. (mindemellett mások életre szóló barátságokat kötöttek a nagyon hülye rendszer kijátszására szolgáló törekvéseiknek köszönhetően, úgy tűnik, egymás kummantásait fedezni azért egy komoly kapocs. Egyébként néhány éven keresztül kapcsolatban álltam a katonai adminisztrációval, és pont ugyanolyan rettenetes, mint ahogy hírlik).

Viszont ismerem a löncshúst, azt az ételt, amit napközisként még boldogan faltam, vittem kirándulni is, és valójában mindig is utáltam, mert szar, de becsületből csak megettem, mert hát ki van bontva, meg csak ez van.

Kezdetnek ott van ez a kocsonyás, fülzsír-állagó pirosas pép, ami rögtön agresszív szaggal támad, bizonyatva, hogy nem véletlenül nevezik különleges vagdalthúsnak a terméket: semmi máshoz nem hasonlít, ahogy szaglik. Próbálod megfejteni a fűszereket, némi vegetás-zelleres vonal felcsendül, de aztán ezt hamar maga alá temeti a döghús és az égett gumi aromája, azzal a halvány gyanúval, hogy valaki kézműves módon bele is fingott a konzervdobozba.

A vagdalt egyetlen társadalmilag elfogadható fogyasztási módja, ha kivágod a konzerv másik felét is, és ezen a pirosas gépzsír-rétegen kitolod egy hurkaként az egészet. Így már megcsodálhatod az élelmiszer-mérnökök nagy teljesítményét teljes valójában, plusz a szag is orron vág. Lassan megközelítheted a gyíkhúst, óvatosan, mint egy oroszlán a szavannán.

A szag lassan betölti a konyhát, jó hír, hogy nem súlyosbodik, miután belevágsz ebbe a sátánkolbászba. Stabilan, egyenletesen büdös, körülbelül olyan, mint ha felgyújtottál volna néhány traktorgumit egy dögkútban. Bízol benne, hogy a napközis évek nem múltak el nyomtalanul, belegondolsz, hogy lehettél volna katona is, ez a konzerv meg épp csak fél éve járt le, és egy vastag szelet fehér kenyérre helyezed ezt a borzalmat. Nem, valami nem jó, igazi gourmet-ként először vastagon meg kell kenni margarinnal, úgy már biztos finom lesz, meg kell hozzá vágni pár szelet kovászos uborkát, hegyen lehetőleg egy paprikával kell kísérni, aminek bevágtad a végét és sót ráztál bele.

Na, most már jó lesz, jön a nagy pillanat, az élelmiszeripar csodája, a KÜLÖNLEGES vagdalthús… Aminek olyan az íze, mint a kondenzált hányásnak, de akit a szag nem riaszt vissza, már bármit kibír. Egy konzervet simán meg lehet enni egy szelet kenyéren, buzgón fohászkodva, hogy maradjon lenn, aztán ki kell pihenni a sokkot – lehetőleg egy pálinkával.

És még csodálkoznak, hogy isznak a magyarok – Globus, te tehetsz róla.

Ilyet szarhat az ördög. És röhög hozzá.