A karácsonyfatalp

A nagy karácsonyi sütés-főzés közepette előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor be kell vinni a fát a házba.

Lakással mondjuk nagyobb buli, de az ember teljes egészében akkor érzi át az ünnep lényegét, amikor leviszi a lakásból a fát. Ínyenceknek és panelban lakóknak ilyenkor kötelező program az év hátralévő részében a padlószőnyegbe ékelődött tűlevelek vadászata, de ne szaladjunk ennyire előre – még bent sincs a fa.

Az emberiség egyik legnagyobb jótéteménye az a karácsonyfák számára kifejlesztett neccharisnya, ami hálistennek az utóbbi években már bevettnek számít a faárusoknál, a korábbi basszadodaaztaspárgát, Tibi – módszernél legalábbis sokkal jobb, igaz, sokat levon a faszállítás férfias voltából, hogy nem szakad el kétméterenként a zsineg, de bőven kárpótolhatjuk magunkat azzal, amit már a hazaszállítás után összebénázunk a karácsonyfatalppal.

Talpból sokféle van, az alapeset régen az volt, hogy egy csőbe kellett belefaragni a fát, ehhez az ember optimális esetben úgy látott hozzá – mi legalábbis így tettünk –, hogy ittunk egy whiskyt, néztük a csövet és a fát, aztán nekiláttunk faragni. Itt jön a nem lesz jó, túl sokat vettél le, most ferde, várjál, vágjuk meg egy kicsit fűrésszel, úgy könnyebb lesz, már majdnem jó, majd kimegyünk a teraszra, odabasszuk néhányszor a betonhoz a talpat, hogy jól üljön benne a fa, széttörjük a talpat, iszunk egy whiskyt, és jön az újratervezés. A jó hír az, hogy a talp valóban megszorult a fán, mielőtt eltört volna.

Na jó, ezt csak egyszer csináltuk így, azután váltottunk, pedig még biztos meg lehetett volna hegeszteni a talpat, és minden évben eljátszhattuk volna ugyanezt.

Egy másik megközelítés szerint a talp egy kereszt alakú, fából készült valami, ami – profibb szinten – szorítóként működik, és csavarokkal lehet meghúzni. Ezek a csavarok szoktak elveszni.

Van még műanyag, vízzel feltölthető talp is, szép zöld, úgy működik, mint egy napernyő talpa, erről azt kell tudni, hogy fel tud borulni. Ha nem borul fel magától, felborítja a macska, ha nem borítja fel a macska, kilyukad, eláztatja a padlót, és csak azután borul fel.

Van még a medvecsapda is, ez nem borul fel, két, nagyjából egyméteres acél szelvényből és egy rugós, fogazott szerkezetből áll, ezt még sosem mertem kipróbálni. Ez az ipari karácsonyfatalp, ha csak egyvalami szakítja le idén csuklóból a kezedet, miközben tűlevelek záporoznak a nyakadba, ezt javasolnám.

Idén mi a karóba húzós módszert választjuk: a fatörzs aljába egy lyukat fúrunk, ráültetjük egy fém pöcökre a fát, majd egy csavar segítségével rögzítjük a talphoz. A módszer hátránya az, hogy a csavar itt is elvész, az előnye viszont abban rejlik, hogy a fa minden oldalról ferde lesz. Ez egy egyenes fánál csaknem lehetetlen, de tudjátok, hogy van ez – vannak még karácsonyi csodák.