A klasszikus heavy metalban is van fantázia

Szeretem az Iron Maident bizonyos keretek között, de pont csak ott: az a jó bennük, hogy mindig ugyanolyanok, de ez is az unalmas.

Na, az Opeth meg még pár zenekar ezt borította meg egy kicsit egy tribute-albumon, amikor a maguk stílusában dolgozták fel a Maiden klasszikusait. Volt ott minden az annak idején menő, de még mindig aktív Children of Bodomtól talán a Soilworkig, ők jönnek majd januárban az Amorphis és a Jinjer társaságában, de ami kilógott a sorból egy hozzám hasonló nem igazán Maiden-rajongó számára, az pont az Opeth volt, ha a metalzenén belül két végpontot ki lehetne jelölni, az nekem épp ez a két zenekar lenne, az egyik viszi tovább a hagyományt, a másik meg folyton újítani akar, ráadásul itt a progos örök kereszt, az ez olyan, mint a Pink Floyd sem teljesen hamis állítás, bár szerintem a svédek letettek már annyi számot és lemezt az asztalra, hogy abba lehetne hagyni a Floydozást, ahogy a Porcupine Tree esetében is. Na, mindegy is, ehun a jóéjtposzt, tessék hallgatgatni:

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: