Moonmoon – lehet-e egy holdnak saját holdja?

Ez a kérdés mémesedett az elmúlt pár hétben, az Internet Népe egy emberként vetette rá magát pro és kontra.

Valamilyen érthetetlen oknál fogva az emberiség a mai napig képtelen szakítani a vallási dogmák évezredesen rögzült eszmevilágától.

Évtizedes távlatban, tehát úgy az olvasóink születése óta eltelt időben is sokan kételkedtek az exobolygók létezésében. Az exoplanéták olyan égitestek, amik a naprendszerünkön kívüli csillagok körül keringenek. Mára több ezer exobolygót tartanak számon, egyik-másik ráadásul olyan pályán van a központi csillaga körül, ami felveti az élet lehetőségét. Sorra jönnek a megfigyelésekkel alátámasztott igazolásai annak, hogy sem a Föld, sem a Naprendszer nem lehet unikális. Csak a Tejút csillagainak száma alapján a Drake-egyenlet legalább húsz értelmes élet lehetőségét számította ki, de az Univerzum megfigyelhető része (13,7 milliárd fényévnyi gömböt látunk, a saját univerzumunk kiterjedése 50-150 Mrd fényév is lehet) százmilliárd további galaxist feltételez. Nagy léptékben filamentekre fűzve, de ebbe most ne menjünk bele.

Úgy néz ki, hogy valószínűleg találtak egy exoholdat is, ilyennek a létezésében végképp sokan kételkedtek. Aztán erre tessék, ott tranzitált* egyet a bolygója mellett.

*a bolygóészlelés egyik módszere az ún. tranzit figyelése, amikor egy objektum takarásába kerül egy csillag, olyankor a csillag fényessége megváltozik, ha ez periodikus, akkor vélhetőleg bolygó okozza – ezúttal találtak egy olyan fényességcsökkenést, ahol egy apróbb objektum is ott lehetett, elképzelhető, hogy exohold

Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy a vallási dogmákkal szemben egy képzett teológus vetette fel először a fekete lyukak létezését, azaz olyan objektumokét, ahol olyan erős a newtoni értelemben vett gravitáció, hogy maga a fény sem képes átlépni a szökési sebességet, nem szabadulhat el a tömegvonzástól. Ez még Einstein relativitáselmélete előtt három évtizeddel történt és majdnem elsikkadt a tudománytörténetben. Egy másik teológus az ősrobbanás elméletét támogatta, de közben felhívta a saját egyházfője, a pápa őszentsége figyelmét arra, hogy a tudomány és a Biblia szétválasztható, nem a dogmák, nem a teremtésmítoszok irányítják a világot, az Univerzum törvényei és a hitélet összeférnek egymással.

Volt egy szintén nagyon érdekes megfigyelés a közelmúltban. Pár éve a NEO (Near Earth Objects) – a bolygónkat megközelítő nagyobb méretű objektumokat előrejelző rendszer talált egy a megszokott égi mechanikába nehezen illeszthető valamit, ami egészen különc módon viselkedett. Nem állt keringési pályára a Föld körül, nagyjából tíz méter környékinek saccolták, de se hold nem volt, se aszteroida. A pályaszámítások azt mutatták, hogy követi a planétánkat, de elég fura módon: azonos Nap körüli pályán vagyunk, csak megelőzött minket. A visszavert fénye sem emlékeztetett a korábban megfigyelt üstökös magokra, azok szurokfeketék, a spektrális vizsgálat felszíni titán-dioxidra utalt, ami mesterségesen állítódik elő, nem máshol, mint például a Föld bolygón. Hosszas tanakodás után arra jutottak, hogy egy 1975-ös eltitkolt szovjet Hold rakéta egyik fokozata lehet, ami ahelyett hogy Föld körüli pályán maradt volna vagy rendesen belépve a légkörbe porrá ég, úgy döntött, hogy az L1 Lagrange-ponton** a Nap mellé szegődik és ott orbitál a továbbiakban, elköszönve a földlakóktól. Időnként, huszonegynéhány évente visszatér köszönni. Egyes objektumok ennyire önállóak tudnak lenni.

**négy (megfigyelhető) Lagrange-pont van a Föld-Nap téridő szisztémában, ezek azok a különös helyek, ahol a két objektum vonzása kiegyenlíti egymást

De visszatérve a holdak holdjaihoz: kettő korábbi bizonyított megfigyelés igazolta, hogy akár egy aszteroidának is lehet saját apró orbitere. Rendesen keringőznek.

Akkor egy holdnak miért is ne lehetne saját holdja? A titok nyitja a méretekben lehet. Kellően aprónak kell lennie ahhoz, hogy ne tudjon megszökni, de kellően gyorsnak ahhoz, hogy ne álljon zuhanó pályára.

Most már csak az a kérdés, hogyan nevezzük el?

Holdhold? Vagy csak simán Hoooold?

Elég menő.

És akkor jön az újabb feszítő kérdés: mi van akkor ha a Hooooold apróbb egy felhőkarcolónál? Minek nevezzük?

‘A moonmoon down to the size of a skyscraper could exist out there, but I’d call it moonmoonlet.’

Hoooooldacska?

És ha neki is van saját holdja? Joga van hozzá!!!